Annika W. egy évvel korábban költözött Höxterbe, és még abban az évben feleségül ment az elvált Wilfried W.-hez. A nő kálváriája szeptemberben kezdődött. Hogy miért nem szökött meg, egyelőre nem tisztázott, de a saját magát is áldozatnak nevező előző feleség, Angelika B. vallomása alapján a nőt amolyan házi rabszolgának használták, és éjszakára gyakran összekötözték a kezét és a lábát.
Nem volt kínzókamra
Az épület és környezetének tüzetes átvizsgálása még nem fejeződött be. A Bild birtokába került helyszíni fotókból kiderül, hogy a pár, bár öt hálószobájuk is volt, gyakorlatilag a konyhában és a nappaliban élt. Erre utal az, hogy ebben a két, koszos és rendetlen helyiségben találtak meg szinte minden olyan tárgyat, ami a hétköznapi élet kellékének számít, beleértve az élelmiszereket, kozmetikumokat, ruhaneműket, gyógyszereket és a postai leveleket is.
A fogva tartott nőknek ebben a környezetben kellett eleget tenniük a pár minden kívánságának. A gyilkossági csoport vezetője, Ralf Östermann főfelügyelő elmondta, hogy az áldozatokat napi szinten bántalmazták olyan „kihágások” miatt, mint hogy terítésnél a kés a tányér nem megfelelő oldalára került. A rabszolgának használt nőket rugdalták, ütötték és kötelekkel fojtogatták.
 |
| Angelika W. feleségül is ment a kegyetlen férfihoz |
A házban külön kínzókamra és börtöncella nem volt. A háziak és az aktuális rab együtt éltek. „Fatüzeléses kályhával fűtöttünk, és a nappaliban aludtunk, hogy pénzt takarítsunk meg. Csak a vízmelegítéshez használtunk olajkályhát” – vallotta a höxteri boszorkánynak (Hexe von Höxter) is csúfolt Angelika B.
Annika a házban halt meg a bántalmazások következtében. Testét a konyhában fűrésszel feldarabolták, lefagyasztották, majd apránként elégették abban a fatüzeléses kályhában, amellyel fűtöttek. Mint Angelika bevallotta, a melegebb évszakokban is csináltak „próbaégetéseket”, de a test legnagyobb részétől csak a tél beálltával szabadultak meg. A hamvak közt megmaradt fogakat és nagyobb csontdarabokat a nő egy kalapáccsal törte össze, majd az egészet szétszórta a falu utcáin, amikor leesett a hó. A „takarítás” mégsem volt alapos, mert a kályhában a nyomozók találtak maradványokat. Szakértők szerint nem valószínű, hogy a test eltüntetése úgy történt, ahogy azt a nő állítja, ugyanis rendkívül magas hőmérsékletre van szükség egy ember elégetéséhez, egy házi kályha erre nem alkalmas.
Angelika B. és Wilfried W. 1999-ben házasodtak össze, és 2013-ban váltak el, állításuk szerint anyagi gondok miatt. A nő ügyvédje, Peter Wüller szerint Angelika azért segített a bebörtönzött nők megkínzásában, mert azt hitte, így sikerül lecsillapítani az exférjét, és elkerülheti, hogy őt is bántalmazza. Az asszony állítása szerint szerelmes volt a férfiba, ezért nem hagyta el a válás után sem. A szomszédok nem tudták, hogy házasok voltak, nekik a páros azt hazudta, hogy testvérek.
A rendőrség a további lehetséges áldozatok felkutatása közben eddig négy nőt azonosított, akik jártak a horrorházban. Egy 51 éves, a bántalmazások következtében megsérült berlini nő kivételével valamennyien a 40-es éveikben járnak, és egyelőre nincs magyarázat arra, hogy miért hagyták őket egyszerűen meglógni. A Die Zeit úgy tudja, az 51 éves áldozat 2011 végétől 2012 márciusáig élt a höxteri parasztházban. Mint a rendőröknek elmondta, „onnan nem volt menekvés”. Csak egy súlyos konfrontáció után tette fel a páros (akkor még házaspár) a nőt egy Berlin felé tartó vonatra.
Nem a szex volt a motiváció
A többi nőről a sajtónak a hatóságok csak annyit mondtak, hogy a férfi valamennyiükkel párkereső hirdetések útján lépett kapcsolatba, és történtek visszaélések is. A rendőrségen eddig összesen 50 nő tett bejelentést arról, hogy Wilfried kapcsolatba lépett velük az elmúlt években.
Az elkövetők motivációja a nyomozás jelenlegi állása szerint a pénzszerzés és a hatalomgyakorlás volt, a kínzások szexmentesen zajlottak. Wilfried W. bérelt egy trafikot Brakelben, és azt tervezte, hogy megvásárolja az apró épületet. Feltételezések szerint az egyik áldozat édesanyjától szerette volna megszerezni az ehhez szükséges pénzt. A jó üzleti lehetőséget azonban keresztbe húzta, hogy a helyi jegyző nem adott alkoholárusítási engedélyt W.-nek, mivel megbízhatatlannak ítélte.
|
| Ezzel a csábos képpel ismerkedett a neten Wilfried W. |
Az áldozatok eltűnése azért nem tűnt fel senkinek, mert vagy egyedül éltek, vagy nagyon kevés szociális kapcsolattal rendelkeztek – Wilfried ilyen nőkre vadászott. Annika édesanyját például egy SMS-sel sikerült megtéveszteni és megnyugtatni. Hogy a lánya 2014 óta halott, az asszony csak akkor tudta meg, amikor a gyilkossági nyomozócsoport idén áprilisban megkereste.
Egyelőre nem tisztázott, illetve az áldozatok identitása védelmében a rendőrség nem közli, hogy a nők milyen okból költöztek be a 120 négyzetméteres tanyaépületbe.
A gyilkos szándékot mindkét nő esetében az igazolhatja, hogy a fogva tartók búcsúlevelet írattak velük. Annika W. és Susanne F. azzal a tudattal élhetett a höxteri horrorházban, hogy valószínűleg nem jutnak ki onnan élve.
