Ne tévedjen senki, aki most leesett állal bámulja a Virtuózok című műsort: a zenei versenyeket már feltalálták. Méghozzá jó régen, valaha Marszüász Apollónt akarta legyőzni, később Bach elől futott meg Louis Marchand, nehogy kiderüljön az igazság, de összeeresztették Lisztet és Thalberget is, azzal a furcsa eredménnyel, hogy Thalberg a világ legjobb zongoristája, Liszt pedig az egyetlen.
A XX. században sokáig a versenyek jelentették a belépőt a világhírhez, ha valaki megnézi mondjuk a varsói Chopin-verseny győzteseinek és helyezettjeinek névsorát, látja, hogy ritka esetben maradt el a kedvező folytatás. Az alap azonban ezekben az esetekben az egyenlő pálya, egyenlő esélyek, a versenyzők ugyanazon a hangszeren játszottak (kivétel Marszüász természetesen), ugyanazokat a kötelező műveket, vagy legalább egyazon listáról választhattak, hogy melyik mű felel meg leginkább az alkatuknak.
A Virtuózok zsűrije: Némethy Attila, Batta András, Miklósa Erika, Szenthelyi Miklós és Kesselyák Gergely MTVA |
Ha így nézzük, akkor a Virtuózok nyilván nem verseny, bizonyos értelemben nem is tehetségkutató, hiszen akik képernyőre kerültek, már mind fel vannak kutatva, a kiesetteknek is helyük van a pályán. A Virtuózokat nyilván az a nézői igény élteti, hogy szeretnénk valami értelmeset is látni a televízióban. Ehhez pedig egyfelől értelem kell, másfelől műsor. Az értelem a klasszikus zenével van biztosítva, a műsor pedig a rendező Koós Györggyel, aki egészen egyszerűen ért ehhez a műfajhoz, tudja, hogyan kell elkészíteni egy ilyen jellegű programot ríkatással, izgalmakkal, drámákkal és sorsokkal.