A közvélemény mégis joggal tette fel a kérdést: hogyan eshetett meg, hogy a parcella 2012-ben indult felújításakor érintetlenül hagyták a társadalmat, annak legalábbis nagy részét okkal irritáló feliratot. A központi válasz nagyjából az volt, hogy
a vonatkozó államközi egyezmény nem engedi meg, hogy a szovjet parcellában akárcsak egy vonást is megváltoztassanak a köveken;
Hende Csabáék felvetették ugyan, hogy mi volna, ha az ellenforradalom kifejezést az „események” szóra cserélnék, az orosz illetékesek azonban nem reagáltak a javaslatra – tudatták. Így jártunk.
Egykorú helyszíni szemlénken mindjárt kiderült, hogy nem csupán egy vállalati laudáció áll a parcellában, hanem kapásból négy. A már hivatkozott mellett hasonlóképp köszönte meg a szovjetek közbenjárását a maga emlékművén a Május 1. Ruhagyár, a Vörös Október Férfiruhagyár, és van egy olyan oszlop is, amelyen egyszerre tizennégy (!) budapesti élüzem dolgozógárdája üzeni meg az örökkévalóságnak, mennyire hálás a szocializmus védelmében elesett hősöknek.
Látogatóközpontot a temetőbe
A fővárosi Fiumei úti temetőnek, a Salgótarjáni úti zsidó temetőnek és a Kegyeleti Múzeum gyűjteményének a Nemzeti Örökség Intézet lesz a vagyonkezelője, hogy ezzel elősegítse a temető nemzeti emlékezetközponttá válását, egységes nemzeti sírkert és nemzeti emlékhely jellegének megteremtését. Az intézet terve, hogy a sírkertet látogatóközponttal rendelkező, látogatható és jól használható közösségi térré alakítja. (MTI/NSZ)
Néhány cím a listáról: Budapesti Csokoládégyár, Budapesti Szalámigyár, Budapesti Sertésvágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat, Budapesti Szesz, Élesztő és Likőrgyár, Mezőgazdasági Szeszipari Vállalat, IX. kerületi Vendéglátó-ipari Vállalat.
 |
Állítólag a nőiruha-gyár dolgozói hálálkodtak ’56 leveréséért. Pedig az emlékmű nem erre a célra készült
Veres Viktor / Népszabadság |
A történet a szóhasználattól függetlenül is elég sötét. A korszak értői a feliratok születésének pontos körülményeit ugyan nem ismerik, de nyilvánvalónak tartják, hogy az emlékművek egy meglehetősen sunyi politikai manipuláció nyomán kerültek oda, ahova – amiben persze nincs túl sok meglepetés. Az ország temetőiről több könyvet is publikáló történész, Tóth Vilmos szerint az ügyet a temetőgazda, a fővárosi pártbizottság intézte, egyszerűen megparancsolta a kiválasztott vállalatoknak, hogy tegyék meg, amit megkövetel a szocialista haza, bizonyítandó (a nyilánvaló hazugságot), hogy az ’56 őszén látottakkal-hallottakkal ellentétben nem igaz, hogy a budapesti munkásságnak ellenére lett volna a szovjet rendrakás, sőt.
Más szakértők felhívták a figyelmet, hogy kizárólag könnyűipari cégek nevét láthatjuk az oszlopokon (ahol zömmel nők dolgoztak), valószínűleg azt már az MSZMP se merte megkockáztatni, hogy olyan súlyos gyárak is gránitra kerüljenek, ahol emberek haltak meg.
Hab a tortán, hogy az emlékművek eredetileg nem is a szovjet harcosok dicsőségére készültek. 1952-ben úgy döntött a főváros vezetősége, hogy a Fiumei úti sírkertet (akkor Kerepesinek hívott temetőt) felszámolják, csak a legprominensebb személyiségek sírhelyeit tartják meg, és afféle díszsírkertet csinálnak az objektumból. Felszólították a hozzátartozókat, hogy a földi maradványokat és a sírköveket helyezzék át más temetőkbe, ez az ukáz azonban csak kevesekhez jutott el, avagy ha eljutott is, nem tudott mindenki eleget tenni neki.
A temetői menedzsment a határidő lejárta után megszüntette a sírok nagy részét, a sírköveket megsemmisítette. A jobb darabokat persze megtartotta magának, lecsiszoltatta és igény szerint újravésette, rövidebben: ellopta és újrahasznosította. Tóth Vilmos szerint kétség sem fér hozzá, hogy a vállalati emlékoszlopok is ezen az úton-módon keletkeztek. Mint ismeretes, a Kerepesi úti temető jellemzően a pesti nagypolgárság nyughelyeként szolgált.
Végképp eltörölni
Különös, hogy amíg a közterületekről 1990 után szinte percek alatt eltüntették az ellen-ellenforradalom emléktárgyait, a temetőkben még a legkeményebb korlenyomatok is sokáig érintetlenek maradtak. Az „ávós köröndnek” becézett parcellában ékeskedő „Örök hála és dicsőség az ellenforradalom elleni harcokban elesett hősöknek 1956” felirat egészen 2006-ig húzta: csak akkor kaparták ki. A privát szféra jobban igyekezett. Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor a családok önszorgalomból tüntették el a kellemetlenné vált feliratokat. Az egyik legjellemzőbb példa a Farkasréti temetőből való, ahol a vörös csillagot nemcsak kivésték a kőből, hanem a korszellemnek jobban megfelelő Krisztus-fejet tettek a helyére – bármi is legyen az elhunyt véleménye. A csillag nyoma persze jól látható.
