14-15 éves korában annyira lázadt minden ellen, hogy amikor egyszer elindult otthonról, és az anyukája megdicsérte az outfitjét, azonnal átöltözött. Akkoriban bakancsban és fodros alsószoknyában járt. A csillogó korszaka a metálkékről szólt. Mindene fémszínű volt, a haja, a rúzsa, a kék műbőr dzsekijét szó szerint rothadásig hordta. Mikor teljesen elnyűtte, becsempészte egy jelmezbe.
Tizenhét évesen a gothic stílus jellemezte. Állítólag úgy nézett ki, mint egy vámpír. Ezen nem botránkoztak meg túl sokan, mert épp Londonban élt, nyelvet tanult, és gyerekre vigyázott au-pairként, darkos zenei ízlésének élt, és napi két-három órát aludt.
Most fekete pólóban és farmerben, kék csíkkal a hajában nézegetjük a fotózáshoz a korábbi jelmezeit, például a visszapillantó tükrös járműruhákat a krétakörös PestiEstiből vagy ugyancsak a Krétakör Mizantrópját, amelyben a retrót és a barokkot ötvözte sportos elemekkel. Előkerül a Péterfy Borira szabott mieder, amelyre evőeszközöket applikált. Ez utóbbit húzta fel a fotózáshoz is.
Kaszkadőrlány és James Bond
A jelmeztervezés nem a munkája, inkább az élete, ami sok minden elé tolakszik. Néha elkeseredik, hogy az utóbbi évek trendje mennyire nem számol a tervezők kreativitásával, sokszor kérik, a jelmez legyen egyszerűbb, mai, szinte utcai ruhába öltöztesse a szereplőket, néha retróba. Éppen ezért fontos neki, hogy kitörjön a rendezői keretekből, és ilyenkor saját divatshow-t rendez, mint most a Trafóban, ahol a legvadabb holmikat találja ki, olyanokat, mint menstruációt szimbolizáló jelmez vagy a hullazsákból átformált dögös kabát. A hordhatóság egyáltalán nem szempont, de semmi sem öncélú, minden ruhának története van. (Most szombaton látható utoljára a Soharóza kórussal közös divatkoncert.)
Egyik kedvenc jelmeze a 2002-es első divatszínházához készült. Egy kaszkadőrlány hófehér ruhában lépett színre, akire rálőtt egy James Bondnak öltözött tűzszerész. Mikor a lány összeesett, felrobbantak a ruhájába illesztett vérpatronok, és gyönyörűen összespriccelték a hófehér ruhát.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
A klasszikus színházi jelmezek készítése terén szakmai csúcspontjának az Ascher Tamás rendezte Jógyerekek képeskönyvét tartja az Örkényben. Óriási ajándék a tervezőnek, hogy a fiúkból lányokat, a lányokból fiúkat csinálhat, a felnőttekből gyerekeket – mindezt groteszk világba ágyazva, megfűszerezve a viktoriánus kor jegyeivel, hangulataival. A legfontosabbnak mindig azt tartja, hogy a színésszel személyes kontaktusa legyen, bevonja őt a tervezés fázisába, hogy ő is jól érezze magát a jelmezében.
Nagy Fruzsina lojális ember, sok rendezővel rendszeresen dolgozik, Alföldi Róberttel, Ascherral, Bodó Viktorral (külföldön is), korábban Bozsik Yvette-tel, Máté Gáborral, Pelsőczy Rékával, Schilling Árpáddal, Vajdai Vilmossal. A klasszikus, Schilling vezette Krétakörben érezte azt, mintha otthon lenne. Mikor megszűnt, Bodóék Szputnyikja lett a családja, amit nemrég szintén el kellett engednie. Most a Katonához ragaszkodik, ahol biztonsággal mozog, bíznak benne, szeretik, amit csinál.
Élő papagáj a rokokó parókán
Nagy Fruzsina nem volt mindig biztos abban, hogy jelmeztervezni akar. Sokáig nem értette, miért válik el két (vagy három) szakma az ember nyakánál. Vacillált, hogy jelmeztervező, maszkos vagy sminkes legyen. Az utóbbit gyorsan elvetette, nem találta elég erős szellemi kihívásnak a pattanások eltüntetését. A maszkmesterséget Los Angelesben tanulta 3-4 hónapos kurzuson. Az iskolában azzal viccelődött, ő készíti majd az Alien 7 maszkjait. Aztán a vicc megvalósulásához egyre közelebb került, amikor az iskolája benevezte egy fontos versenybe. Bár a legnagyobb bűnnek tartja a művészet versenyeztetését, elvállalta, mert akkora lehetőséget jelentett. A hazai ismerősei, barátai is rábeszélték, sőt, anyagilag támogatták, hogy visszamenjen a döntőbe. Tudatosan készült arra, hogy megnyerje a versenyt. Kutatta, milyen sminkek, maszkok nyertek az előtte lévő 5-6 évben.
A versenymunkájában kalitkás élő papagájt rakott egy rokokó parókás modell fejére, és testfestéssel díszítette a lányt. Ehhez jött még némi gumihab maszk, az egész picit giccses, túl érzéki volt, de nyerő. A díjkiosztó után sorra kapta a névjegyeket komoly filmesektől. Hogy mégsem lett belőle Oscar-díjas maszkkészítő, annak egy oka van: idegennek érezte magát Los Angelesben. Pedig sok helyen élt már a világban, nem véletlenül volt mérhetetlenül kalandos a fiatalkora.
Érettségi után Angliában felvették ugyan jelmeztervezéssel foglalkozó egyetemekre és főiskolákra, a második évet már nem tudta fizetni. Visszajött Budapestre, ahol azonnal másodévre került be az Iparművészeti Egyetemre. Egy nottinghami díszlet- és jelmeziskola vezetője viszont annyira szerette volna, ha nála tanul, hogy féléves ösztöndíjat taposott ki neki két évvel később. Az volt a Kánaán, fantasztikus tanárok azt tanították, amit a legjobban szeretett. Nem túl sírós csaj Nagy Fruzsina, de zokogva jött haza a félév után: nem lehet annyira igazságtalan az élet, hogy csak azért veszik el a lehetőség, mert nem jómódú a családja.
Hurrikán a Karib-tengeren
Londonban 20 évesen férjhez ment egy ír fiúhoz, távkapcsolatuk két évig tartott. A vége felé férje az egykori brit gyarmaton, a Dominikai Közösségen kapott munkát. Kiment hozzá, de mivel csecsemőcipőben járt ott a kultúra, nem tudott mit kezdeni magával. Itthon a Katonában és a Táp Színházban kapott jobbnál jobb feladatokat, a dzsungelszigeten pedig „csak" szülhette volna a gyerekeket sorban. A nagy unalomban legyőzte víziszonyát, és megtanult búvárkodni. Ez azóta is a kedvenc sporthobbija a síelés mellett.
Amikor vége lett a házasságának, bánatában az egyik kikötőben felpattant egy amerikai fiú svéd zászló alatt hajózó vitorlására. Elég bizarr módon a Doctor Love nevű, derékig érő raszta hajú srác szörfdeszkáján jutott el odáig. A hurrikánszezonban vitorláztak a Karib-tengeren, és csak a második nap derült ki, hogy az amerikai srác nem is tud vitorlázni, a hajót egy héttel korábban vette. Viharos történetükből kétéves kapcsolat lett.
Az ottani élet mindenképpen jó személyiségnevelő volt: megtapasztalta, milyen kisebbségben lenni. A szigeten ugyanis a lakosoknak csak 15 százaléka fehér, azoknak is kevesebb mint a fele nő, és alig pár fiatal fehér nő él ott. Naponta ötször kérték meg a kezét az utcán, ezért inkább walkmanezve, baseballsapkában járt, és nem túl csajosan öltözködött. Egyszer elmentek egy amatőr csapat színházába is, ahol az előadás a gonosz fehér rabszolgatartókról szólt. Egy idő után erősen vizslatni kezdték őket, így mivel nem érezték magukat biztonságban, leléptek.
Tíz évvel később megtörtént ugyanez Zanzibáron is, ahova egy filmfesztiválra hívtak egy magyar csapatot. Udvaros Dorottya, Szandtner Anna, Láng Annamária és Verena Sprecht mellett Bodó Viktor volt az egyetlen férfi. Amikor beültek a fesztiválra, ott is Izaura-szerű film ment, ezért úgy érezték, egyszer csak távozniuk kell. A fesztiválon egyébként a kispénzűeknek hatalmas vászonra, az épületen kívül vetítették a helyi rendező mozijait. Napokig röhögtek azon a jeleneten, amelyen a nő levette a blúzát, és nagymamáink vastag pántos, picit sem szexi melltartója bukkant elő, ami a muszlim nézők között tomboló sikert aratott, ezért visszatekerték a filmet, és a jelenetet újra levetítették.
A család és a munka mellett az utazás maradt a legfontosabb. Színházi grafikus férjével – akitől a legtöbb támogatást kapja – úgy szeretnek legjobban utazni, hogy lakást cserélnek egy külföldi családdal a Csereotthon-oldalon keresztül. Elképesztő helyeken jártak szállásdíj nélkül: a spanyol tengerparti nyaralótól a toszkán falu szőlőlugasos kőházán át a menorcai nyaralóig.
