Az építkezésről szóló könyvében az építész leltárt készített az itt elvégzett munkákról is. Ebből megtudhatjuk: a déli, azaz a Gellérthegy felé néző oldalon lépcsőpavilont és télikertet létesítettek, ennek folytatásában pedig egy monumentális lépcsőt építettek, amely összekötni volt hivatott a különféle magasságban lévő teraszokat, a műbarlangokat és romantikus forrásokat, díszkutakat. A Dunára néző főhomlokzat előtt húzódott a háromszáz méter hosszú, virágszigetekkel és kutakkal ékesített franciakert, amelyből újabb lépcsők vezettek le az Ybl-féle Várkert Bazárhoz.
„Hogy a kert belsejében is legyen pihenőhely, hol néhány órát nyugodtan el lehet tölteni, a Zsigmond idejéből fennmaradt kapu romjai közé egy kisebb méretű, de festői hatással bíró magyar ház épült. Ennek a háznak a berendezése dicsőült Erzsébet királyné külön óhajára magyar népies jellegben készült. Itt szeretett időzni a nagyasszony visszavonultan Ferenczy Ida társaságában, aki költőink szellemi termékeit olvasta fel”. A délnyugati oldalon épült emellett egy nagy pálmaház és egy narancspavilon, és felhúztak tíz egymással összefüggő, meleg vízzel fűtött üvegházat is, hogy helyben nevelhessék a kertbe szánt virágokat. A Palota út mentén még egy emeletes házat is készítettek a kerti személyzet számára,melyet az első szintmagasságában híddal kötöttek össze a királyi kerttel.
A háború utáni fotók természetesen a kert drámai pusztulását rögzítik. Romba dőlt minden építmény és odalettek a növények. Az azonban, hogy a palota körül járva ma nem egy romantikus, XIX. századi kastélyparkban, hanem egy középkori vár kertjében találjuk magunkat, nem valami véletlen fejlődés, hanem nagyon is tudatos döntések eredménye. Építészeti szempontból ez a középkori királyi palota falrendszerének feltárását és visszaépítését, esetenként az analógiák szerint való újraalkotását jelentette. A kertépítészet oldaláról pedig azt, hogy a korábbi koncepcióval szemben – miszerint a grandiózus palota szinte lebegjen a növények dús zöld gomolyán – fontos szerepet szántak a be- és átláthatóságnak, az épületegyüttes könnyebb megközelíthetőségének.
|
...és úgy, ahogy az ötvenes években újraálmodták a középkori várat
Simon Gyula / fortepan.hu |
Így történt, hogy már 1951-re „kiszabadították” például a Buzogánytornyot abból a barokk, illetve múlt századfordulós köpenyből, amely zömök, testes bástyává tette, majd több tervváltozatot megfontolva olyan kiegészítéssel látták el, amely hangsúlyos építészeti jellé avatta a Vár oldalában. Így épültek vissza a hatvanas évek közepére az erődszerű várfalak, amelyek felszabdalták a park korábbi sétányrendszerét, és ennek a koncepciónak köszönhetjük a középkorias hangulatú, hűs és csendes új kertrészleteket is, amelyek növényállományukkal is a sok száz évvel ezelőtti időket idézik.
