Ezt mondta a kampánybeszédében. Egy szót sem szólt egyház-politikai reformokról, de a tájékozottabbak tudták, hogy azoknak, akik „minden ízében kész nyugat-európai" államot akarnak itt csinálni, elő kell venniük azokat a bársonyos átmenet kedvéért a kiegyezés óta, immár negyedszázada jegelt kérdéseket, amelyeket „az egyházakkal való legjobb egyetértés mellett" dűlőre vinni nem lehet. El is terjesztették a választókörzet falvaiban, hogy a liberálisok „a templomokat magtárakká akarják alakítani". Wlassics jól megbukott, de azért csak bekerült a képviselőházba, mert Csáktornyán felajánlottak neki egy helyet.
Egy évvel később a Wekerle-kormány már be is nyújtotta a nagy egyház-politikai reformcsomagot az állami anyakönyvvezetésről, a polgári házasságról, az izraelita vallás recepciójáról és a szabad vallásgyakorlatról. Ezeket a reformokat a katolikus egyház példátlan vallásüldözésnek minősítette. XIII. Leó pápa enciklikában szólította fel a magyar katolikusokat a reformok elleni harcra, és megüzente Ferenc Józsefnek, hogy elvárja tőle az egyház támogatását, bármennyire akadályozzák is ebben „az úgynevezett alkotmányos szabadságjogok". „Azt szeretném, ha abszolút uralkodó lehetne, és úgy cselekedhetnék, amint a szíve diktálja." Szerte az országban templomtéri röpgyűléseken tüzelték a papok híveiket a liberális kormány ellen.
1894 februárjában Wlassics volt a kormánypárti vezérszónok a polgári házasság bevezetéséről szóló vitában. „... a mai nagy beszédjében... a polgári házasságnak különösen a kötelező formáját olyan nagy tudással, annyi szónoki erővel, retorikával, logikával tudta kiemelni, hogy a Ház azon ritkán ért sikerek egyikében gyönyörködhetett, melyek az új államférfiú érkezését jelentik." Ezt írta Mikszáth Kálmán a Pesti Hírlapban.
Miközben a házassághoz az emberek egzisztenciáját alapvetően érintő jogok és kötelességek kapcsolódtak, egységes állami házasságjog nem létezett, a házasság megkötésének és felbontásának feltételeit egymástól jelentősen eltérő felekezeti törvények és szokásjogok szabályozták. Mivel a feltételeket az egyházak diktálták, a nagyobbak kihasználták erőfölényüket. A katolikusok így „kereszteltek el" számos gyereket a reformátusoktól. Wlassics a beszédét azzal kezdte, hogy a polgári házasság „ebben a nyelvileg és felekezetileg szétbontott társadalomban a nagy nemzeti érdekek egyik leghatalmasabb biztosítéka". Azokat, akik a polgári házasságot a vérgőzös francia forradalom átkos termékének állították be, arra emlékeztette, hogy az már a XVI. századi Hollandiában is létezett, s nem a forradalom, hanem „a legnemesebb érzület, a toleranczia szülte. És kik iránt? A katholikusok és disszidensek iránt. Véget akartak vetni annak az állapotnak, hogy a katholikusokat és disszidenseket a protestáns lelkész elé hurczolják, hogy a protestáns lelkész keresztelje meg és eskesse gyermekeiket." Azoknak, kik szerint a polgári házasság a vallástalanságot mozdítja elő, Wlassics ezt válaszolja: „az igaz és nem a hipokrízissé elfajult vallásosság az állam törvényeinek legbiztosabb őre, az erkölcsi köz-egészségnek legnagyobb biztosítéka. Talán az fogja csökkenteni a hitbuzgóságot, ha nem kényszer viszi a polgárokat az oltár elé? (...) Nem veszik-e azok az urak észre, a kik a vallástalanság eredményének hamis jelszavát hangoztatják, hogy a vallás erkölcsi hatalmát alacsonyítják le, a midőn azt hiszik, hogy a hitelvek végrehajtására az állam kényszerítő erejére van szükség?"
Egy év sem telt bele, és Wlassics lett a kultuszminiszter. Rámaradt az izraelita felekezet recepciójáról szóló törvényjavaslat végigvitele. „Wlassics miniszter oroszlánként állt ki a törvény mellett" – írja Komoróczy Géza (A zsidók története Magyarországon). Valóban: „meg vagyok győződve arról, hogy ez haladást jelez előre, a szabad alkotások terén, haladást az 1848-ki törvények alapján, az alkotmányos szabadság, a törvény előtti egyenjogúság és egyenlőség felé, mert különben nem állította volna útjába a kiváltságosság ódon bástyafalát másodízben is a főrendiház. Ez magában is jele előttem annak, hogy itt valódi nemzeti érdekű szabadelvű haladásról és intézkedésről van szó, melyet ama szűk látkörű felfogás szerint minden áron meg kell akadályozni, de a melyet – szerintem – megakadályozni semmi áron nem lehet; mert azon omlatag bástyafalon végigseper az időnek szellője, és a régi moh és penész helyén új élet és virulat fakad."
A főrendiház és a képviselőház nagyon távol állt egymástól. A szabadelvű kormánypárt és a „nemzeti ellenzék" egyaránt kiállt a reformok mellett, mert azok nem csupán a liberális elveknek feleltek meg, de a Béccsel és a nemzetiségekkel szembeni nacionalista törekvéseknek is. A képviselőházban így ezek a törvényjavaslatok hatalmas többséggel mentek át, a főrendiházon viszont csak többszöri kudarc után, nagy nehezen, kelletlen, de hathatós királyi nyomásgyakorlás és némi trükközés által.
Wlassics következetesen védte azokat, akiket nézeteik miatt támadtak. Pikler Gyula filozófust, Somló Bódog szociológust és Posch Jenő szolnoki főgimnáziumi tanárt, aki a szabad vallásgyakorlást biztosító új törvényben rögzített jogával élve kilépett a katolikus egyházból, és bejelentette, hogy nem is lép be másikba, mert semmilyen vallásban nem hisz.
Wlassics majd kilenc évig birtokolta a kultusztárcát, s annak legsikeresebb vezetői közé tartozott. Tárcájának költségvetését 19 millió koronáról 42 millióra tornázta fel. Hatalmas fejlesztéseket vitt végig minden szinten. 1100 népiskolát létesített, többet, mint elődei együttvéve háromszor annyi idő alatt, és sokkal több szegény gyerek járhatott ingyen iskolába, mint korábban. A humaniórákra épülő, modern, a tananyagukat folyamatosan az élet gyors változásaihoz igazító, az élő nyelvek beszédközpontú oktatását kultiváló középfokú iskolák megerősítésére törekedett. Ő harcolta ki, hogy nők is járhassanak egyetemre. A felnőttoktatás úttörője volt. Ő indította el 1898-ban azt a munkát, amelyből 1905-re lett új, a túlterhelést, a verbalizmust csökkentő, az életkorhoz jobban alkalmazkodó, a helyi körülményekhez nagymértékben adaptálható tanterv.
A polgári nemzetállam ellentmondásos képződmény. Polgári jellegéből kifolyólag nem különböztetheti meg különböző nemzetekhez tartozó polgárait, nemzetállami jellegéből kifolyólag viszont csak ezt teheti, kivált, ha egy „nyelvileg és felekezetileg" ennyire „szétbontott", multikulturális társadalomból akar egységes nemzetállamot faragni. A kor liberálisai nacionalisták voltak, liberálisként erősítették, nacionalistaként sértették az állampolgári egyenlőség eszméjét. Wlassics eltökélten és nyíltan a magyar népelem erősítésének és a magyar „kultúrfölény" biztosításának szempontja szerint fejlesztette a közoktatást, erősítette a tananyag „nemzeti jellegét" és az állam befolyását. (A kisebbségek identitásának erejét jelentős részben egyházaik adták.)
A dualista kor Magyarországát vezető nacionalisták liberálisok voltak és antiklerikálisok. Ebben a tekintetben nem elődei, hanem ellentétei ők a keresztény-nemzeti kurzus nacionalistáinak, akik antiliberálisok voltak és klerikálisok. Az antiklrerikális liberálisok nemcsak magánemberként voltak hívők, hanem a köz számára is üdvösnek és fontosnak tartották a hitet. Ebben a korban még szinte senki nem kérdőjelezte meg a valláserkölcsi nevelés létjogosultságát a közoktatásban. A szekularizációs folyamat elakadt a keresztény-nemzeti kurzusban (melybe az öreg és immár báró Wlassics is beleromlott). Egészen 1949-ig kötelező volt az állami iskolákban is a hittan, és akkor sem a világnézeti szabadság hívei, hanem az ellenségei törölték el.
A nagykanizsai Wlassics-ház a Deák téren állt. Hősünknek, ki itt nőtt fel, csak át kellett sétálnia a téren, ha a Felsőtemplomba ment. Ennek 620 kilós nagyharangja 1894-ben készült el, amikor Wlassics a magyar történelembe belépett. Ezen harangot Szent Györgyről, a sárkányölő mártír katonáról nevezték el. Áprilisban lesz az ő napja, és akkor
véle foglalkozunk majd.
