A Royal Academy az 1860 és 1920 közötti évekre összpontosít: ez Monet aktív munkásságának ideje. Ekkor a kertek már nemcsak az arisztokrácia esztétikai igényeit elégítették ki, hanem a középosztály számára is elérhetővé váltak. Az iparosodó és háborús konfliktusok által sújtott modern érában a kert kikapcsolódást, sőt menekülést is jelentett a világ elől.
A vezető köz- és magángyűjteményekből összerakott kiállítás kronológiai sorrendet követ. Ötven mester százhúsz festménye közül harmincötöt jegyez Monet. A nagy műgonddal megtervezett termek messze nem csak impresszionista műveket tartalmaznak. A XX. század elejének posztimpresszionista, avantgárd és más stílusát olyan nagyságok színpompás festményei képviselik, mint Gustav Klimt, Vaszilij Kandinszkij vagy Pierre Bonnard.
 |
| Matisse: Rózsaszínű márványasztal. Forrás: Royal Academy of Arts |
Monet-t vitathatatlanul a művészettörténet legfontosabb kertfestőjének tartják, de neki járhat egyben a legkiemelkedőbb festő a kertművelők között cím is. Saját bevallása szerint fiatalon sajátította el a kertápolás fortélyait, amikor „boldogtalannak érezte magát". Már a kiállítás nyitóképén, az 1864-es Tavaszi virágokon szakértők tíz különböző fajtát azonosítottak. A francia géniusznak sainte-adresse-i ifjúságától kezdve a Givernyben töltött utolsó évekig mindig volt kertje. Szenvedélyét lebilincselően érdekes dokumentumok, köztük virágrendelések, számlák, szakkönyvek és magazinok is igazolják a patinás Burlington House-ban.
A kurátorok több bravúrral szolgálják meg a 18 fontos belépti díjat. Az 1902–1906 közötti években különböző napszakokban megfestett több tucat Tavirózsa képek közül öt érkezett Londonba. Az 1950-es évek óta Európában most látható először együtt a három amerikai múzeumnak eladott monumentális Agapanthus Triptychon, amelynek 1916–1919 közötti megfestése családi veszteségeire és az I. világháború keserveire egyaránt vigaszt adott. Az érdekességek sorába tartoznak a nácizmus által üldözött, illetve „degeneráltnak" nyilvánított két német festő, Max Liebermann és Emil Nolde wannsee-i, illetve seebülli kertje ihlette képek.
A szenzációs kiállítás felfedezései a kevésbé ismert spanyol mesterek. Joaquín Sorolla a burjánzó virágai között pihenő iparművészről, Louis Comfort Tiffanyról készített portrét, Santiago Rusinol melankolikus ábrázolásain pedig hanyatlásnak indult kertek szerepelnek. Feltűnően hiányoznak viszont a kertápolást híresen becsben tartó britek munkái.
Modern kert és festészet Monet-tól Matisse-ig
Royal Academy of Arts, London
A kiállítás megtekinthető április 20-ig
