galéria megtekintése

Virágcserepek rejtélyei

0 komment


Zappe László

Gogol Revizora után meglehetős merészség, ha nem: orcátlanság bohózatot írni egy orosz kisváros elöljáróságáról. Ahol ráadásul semmi sem történik. Álhírek, képzelgések, rémlátások mozgatják az eseményeket. Lev Birinszkij – vagy Leo Birinski, Leo G. Birinski, Leo Birinsky, Lev G. Birinski, Lav Birinski, Birinszki Leó, Leon Birinski –, csak neveiből kiolvasható egy mozgalmas kelet-közép-európai művészértelmiségi sors, amely Ukrajnából Bécsen, Berlinen át vitt New Yorkig – két forradalom között nagyjából félidőben, 1912-ben Bécsben írta a Bolondok táncát. A darabot tragikomédiának nevezte.

Pálfi Ervin a Bolondok táncában
Pálfi Ervin a Bolondok táncában
Balázs Attila / MTI

A szerző az 1905–1906-os oroszországi forradalmi mozgolódások idején már nem élt az orosz birodalom területén, de nyilván voltak róla értesülései. A történet groteszk alapötlete, hogy a kormányzó maga szervezi a forradalmat, nehogy lemaradjon más kollégáitól eredményességben – és főképp a nyugtalankodások elfojtására kapható központi támogatásban. Arról nem tud, hogy éppen azért nincs náluk forradalom, mert ott rejtőzik egy forradalmárcsoport, amely nem szeretne lelepleződni. Szóval, Birinszkij mindent a visszájára fordít. Az elöljáró forradalmat szeretne, de annyira, hogy merényletet is mímel maga ellen, a forradalmárok meg óvnák a békességet. A bohóságból nem maradhat ki a szerelem, a szex sem: a kormányzó szolgálatába, sőt bizalmába férkőző forradalmár heveny vonzalmat ébreszt főnöke vérmes feleségében.

 

A szerző fő erénye a hitetlenség, a kétely. Senkinek és semmiben sem hisz. A forradalmárok éppoly idióták, mint a hatalmasok. Ráadásul mindvégig közöttük csetlik-botlik a narodnyik érzelmű forradalmárok örömére egy paraszt, aki az igazát keresi, bár fogalma sincs róla, mi lenne az. Sérelme, hogy a zsidó magához vette a ­fiát, hogy taníttassa, mert csak így van meg saját fia számára a numerus clausus szerinti arányszám. Hazavinni nem szeretné a gyereket, hiszen nélküle is van otthon elég éhes száj. Némi pénzt végül mindenkiből kizsarol állhatatos és alázatos tolakodásával.

A marosvásárhelyi Sebestyén Aba karikírozva játszatja a szabadkai színészeket Bartha József semleges díszletében. A komédiázásban élen jár a kormányzót alakító Mezei Zoltán. Valószerűtlen energiával pörgeti a világot, járatja a bohózati mechanizmust. Pálfi Ervin kitűnően szenvedi a hatalomba férkőzött forradalmár sorsát, főképp a kormányzóné ágyában végzendő nehéz szolgálatát. Az ifjonti szereleméhséggel megvert, már nem fiatal asszonyt Vicei Natália adja pontos elrajzolással. Kovács Nemes Andor vastagon bebugyolálva (jelmeztervező: Kanyó Jankovics Erika) vonszolja a muzsik lelkületet, Csernik Árpád egykedvű humorral viseli a legendás forradalmár dinamitrudait, amelyekkel aztán fölrobbantja az előadást, melyre végül vörös lepel borul.

A játék legfontosabb, szimbolikus kellékei virágcserepek. Rengeteg virágcserép, amelyekben mindenfélét rejtegetnek. A kormányzó pénzt, a forradalmárok pisztolyt, tojásgránátot. De mindegy is mit, a lényeg maga a rejtegetés, a hazugság, az álság, semmi sem az, aminek látszik. Annyira, hogy a látszatok mögött nem is nagyon lehet valóság.

Birinszkij műve itt-ott valóban emlékeztet Gogoléra, a végén még valami revizorféle is érkezik. De inkább előre látott az időben, mintsem hátrafelé figyelt.


Lev Birinszkij: Bolondok tánca

Szabadkai Magyar Népszínház, Városmajor

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.