Gogol Revizora után meglehetős merészség, ha nem: orcátlanság bohózatot írni egy orosz kisváros elöljáróságáról. Ahol ráadásul semmi sem történik. Álhírek, képzelgések, rémlátások mozgatják az eseményeket. Lev Birinszkij – vagy Leo Birinski, Leo G. Birinski, Leo Birinsky, Lev G. Birinski, Lav Birinski, Birinszki Leó, Leon Birinski –, csak neveiből kiolvasható egy mozgalmas kelet-közép-európai művészértelmiségi sors, amely Ukrajnából Bécsen, Berlinen át vitt New Yorkig – két forradalom között nagyjából félidőben, 1912-ben Bécsben írta a Bolondok táncát. A darabot tragikomédiának nevezte.
 |
| Pálfi Ervin a Bolondok táncában Balázs Attila / MTI |
A szerző az 1905–1906-os oroszországi forradalmi mozgolódások idején már nem élt az orosz birodalom területén, de nyilván voltak róla értesülései. A történet groteszk alapötlete, hogy a kormányzó maga szervezi a forradalmat, nehogy lemaradjon más kollégáitól eredményességben – és főképp a nyugtalankodások elfojtására kapható központi támogatásban. Arról nem tud, hogy éppen azért nincs náluk forradalom, mert ott rejtőzik egy forradalmárcsoport, amely nem szeretne lelepleződni. Szóval, Birinszkij mindent a visszájára fordít. Az elöljáró forradalmat szeretne, de annyira, hogy merényletet is mímel maga ellen, a forradalmárok meg óvnák a békességet. A bohóságból nem maradhat ki a szerelem, a szex sem: a kormányzó szolgálatába, sőt bizalmába férkőző forradalmár heveny vonzalmat ébreszt főnöke vérmes feleségében.
