galéria megtekintése

Vezérigazgatóságot akart adni egyetlen hagymáért

Az írás a Népszabadság
2015. 05. 30. számában
jelent meg.


Cseri Péter
Népszabadság

1944. március elején a zsidó textilgyáros, Buday-Goldberger Leó biztos forrásból értesült arról, hogy néhány héttel később a németek megszállják Magyarországot, sőt, azt is megtudta, hogy szerepel a Gestapo által begyűjtendők listáján. Lett volna ideje elhagyni az országot, külföldre menekíteni a családját és a vagyonát, ő mégis maradt. Hogy miért? – jórészt erre keresi a választ Guba Ildikó nemrég megjelent, a textilgyáros életét feldolgozó monográfiája.

Különösen figyelemreméltó, hogy az amúgy rendkívül intelligens, akkor 66 éves nagytőkés 1944-ben nem érzékelte az életét (vagyonát) közvetlenül fenyegető veszélyt, holott 25 évvel korábban, a Tanácsköztársaság kikiáltása után – megrémülve a kommunista hatalomátvételtől – családjával együtt azonnal Svájcig szaladt, és csak a kommün után tért haza. Ehhez képest Goldberger Leót a holokauszt előestéjén megcsalták a hiú reményei. A magát konzervatívnak és jobboldalinak valló textilgyáros – aki személyes jó viszonyt ápolt Horthy Miklós családjával, tagja volt a parlament felsőházának, és évtizedeken át hangoztatta a magyar nemzet iránti elkötelezettségét – rosszul mérte fel a saját helyzetét:

azt hitte, hogy a kormányzó vagy a keresztény arisztokrata barátai, esetleg azok, akiknek évtizedeken át rengeteg segítséget nyújtott, megvédik majd a Gestapótól. Ám végül senki nem nyújtott segítő kezet az 1944. március 19-én az elsők között elhurcolt Goldberger Leónak.

A Goldberger-ősök Itáliából vándoroltak be Magyarországra, és 1784-ben alapították meg Óbudán azt a kékfestőműhelyt, amely másfél évszázad alatt Magyarország legnagyobb textilipari vállalatává nőtte ki magát. A családnév eredetéről két verzió élt a família emlékezetében: a Goldberger név az aranyműves ősökre vagy az óbudai Aranyhegyre utalhatott. Goldberger Leó 1900-tól dolgozott a cégnél, 1913-tól harminc éven át elnök-vezérigazgatóként irányította a Goldberger Rt.-t, amely fénykorában 15 ezer embernek adott munkát.

 

Amint Guba Ildikó tanulmányából (Guba Ildikó: „A halál nem program” – Buday-Goldberger Leó élete; Óbudai Múzeum, 2014) kiderül, Goldberger Leó nehéz természetű, ellentmondásos jellemű ember volt. A hirtelen haragú gyáros kemény kézzel irányította a céget és a saját családját, elképesztő munkabírását követendő példaként állította a környezete elé. Levelezéséből kitűnik, hogy a vállalatot érintő legapróbb ügyekkel is tisztában volt, beosztottjait folyamatosan és szigorúan ellenőrizte. Gyermekeit is keményen fogta, bár a másodszülött Miklós esetében a vasszigornak nem lett eredménye.

Goldberger Miklóst, a család fekete bárányát – aki a szülői apanázsnál rendre jóval nagyobb összegeket vett fel hitelre, hogy aztán a pénzt elkártyázza és elmulassa – az apja végül gondnokság alá helyeztette. Másfelől viszont korának egyik legnagyobb mecénását tisztelhetjük Goldberger Leóban, aki számos módon támogatta saját gyárának munkásait, a különféle zsidó szervezeteket, a segélyegyleteket, a kultúra jeles képviselőit, de sportegyesületet is alapított.

Goldberger Leót eredetileg ügyvédnek szánták, el is végezte a jogi egyetemet, ám bátyja (Antal) korai halála miatt édesapja (Berthold) végül rábízta a textilcég irányítását. Ez, utóbb kiváló döntésnek bizonyult, hiszen a Goldberger-művek a keze alatt vált az ország legnagyobb textilipari vállalatává. A mai értelemben topmenedzsernek számító Goldberger Leó egyik legfőbb életcélja az volt, hogy zsidó arisztokrataként (a nemesi címet 1867-ben szerezte a família) a gazdasági életben betöltött szerepéhez méltó társadalmi-politikai megbecsülést vívjon ki magának.

Ő volt az első Goldberger, aki tudatosan kereste a közéleti-politikai megbízatásokat,

ezek közül a legmagasabb a felsőházi parlamenti képviselőség volt, amit (a Gyáriparosok Országos Szövetségének delegáltjaként) 1934–43 között töltött be. Az üzleti életben ismerte meg ifjabb Horthy Miklóst – a kormányzó fiának ugyanis volt egy textilkereskedelmi vállalkozása –, de a kormányzó feleségével is személyes nexusba került, miután számos segélyakcióban, adományozásban közösen vettek részt. Maga Horthy 1922-ben kormányfőtanácsossá nevezte ki, 1934-ben pedig magas állami kitüntetést is kapott.

Goldberger lojális volt az egymást követő jobboldali-konzervatív kormányokhoz, hűségét egy ideig a zsidótörvények bevezetése sem kezdte ki. A környezetében élők visszaemlékezései szerint Goldberger Leót váratlanul érte, egyúttal mélyen megrendítette, hogy politikus és nagytőkés keresztény barátai ujjukat sem mozdították meg érte, miután 1944-ben elhurcolta őt a Gestapo. Épp egy évet töltött Mauthausenben. Rabtársai emlékezetében úgy maradt meg, mint aki 65354-es számú fogolyként is megpróbált iparmágnásként viselkedni. Képtelen volt alkalmazkodni a társadalmilag jóval alatta állókhoz, rendre üzletelni próbált a fogolytársaival, az őrökkel, de még a táborparancsnokkal is.

Papírcetlikre skiccelt bonokkal fizetett a kivételezett ellátásért, több ennivalóért, azt ígérve, hogy a háború után mindenkinek törleszti majd az adósságát a mesés vagyonából.

Előfordult, hogy egy darab hagymáért egy majdani vezérigazgatói állást ajánlott fel. A sok ígéret beváltására már nem került sor. Megbetegedett, és a mauthauseni tábor felszabadításának napján, 1945. május 5-én meghalt. A következő években a családjánál számos egykori rabtársa jelentkezett, hogy aprópénzre váltsák a tábori ígérvényeket, néhányuk bíróságra is vitte a mauthauseni „üzleteket”.

A gyárat 1948-ban államosították. A rendszerváltozás után Budaprint Goldberger Textilművek Rt. néven megpróbálták életben tartani, de nem sikerült, 1997-ben a vállalat felszámolásával véget ért a Goldbergercég több mint 200 éves története.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.