A leginkább középiskolás fogyasztók közül elsőként egy Radnóti-rajongót ismerhettünk meg. A Nem tudhatom első sorait rótta éppen, mint elárulta, személyes motívumokból kifolyólag: nemrég második helyezést ért el a verssel a körzeti szavalóversenyen, ezért kedves neki kiváltképp. Versenyben volt még egy Ady-vers is, az Őrizem a szemedet, hasonlóan személyes okból, mert ugyancsak nemrégen ezzel köszöntötte nagyszüleit a sokadik házassági évfordulójukon – tette hozzá.
Ugyancsak egy szavalóverseny emléke inspirálta azt a leányt is, aki Kosztolányi Dezső Akarsz-e játszani című költeményét kínálta fel ellentételként, azzal a különbséggel, hogy ő egy sajnálatos körülmény miatt nem indult el a rangadón, így a vers sajnos benne ragadt, alig várja tehát, hogy kiereszthesse. Drukkolunk – biztosítottuk együttérzésünkről.
„Ez volt pont akkora, hogy éppen kifért a lapra"
– indokolta választását egy átelleni gimnazista lány, aki József Attila Tiszta szívvel című verséért kapott hosszú, habos kávét, legott. Érdeklődésünkre, hogy a költészettel ápolt viszonya szoros, konstans és érdek nélküli kapcsolat-e avagy csak e ritka alkalom teremtette nexus netán, diplomatikusan tudatta, hogy a poétika és a kávé iránti szenvedélye nagyjából-egészében kifejezetten kiegyensúlyozott, a pillanatnyi helyzet tehát szinte tökéletes.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Volt szerencsénk összefutni az ELTE Állam- és Jogtudományi kar harmadik évfolyamának egy tekintélyes részével is, a csoportosulás két tagja is saját verssel készült, amint azt a szabályzat lehetővé tette.
A József Attilák és Radnótik mellett találkoztunk több Adyval, némely Csokonaival, Goethével, egy Édesanya című verssel, amelyet hatvan évvel ezelőtt, egy iskolaigazgató szerzett az aktuális anyáknapi ünnepségre, és elsőként a Gerbeaud előtti sorban álló idős hölgy közelmúltban elhunyt húga mondott el, két tumblr-ről származó költeménnyel, amelyet bizonyos Tóth Barnabás jegyez, egy Juhász Gyulával, egy Devecseri Gáborral, és nagyon sok mással. Természetesen magunk sem mentünk üres kézzel a Gerbeaud-ba. Egy igen jó hangulatú Marjai Márton verssel készültünk, ekképp szól: „Ember nálunk nincs meztelen/Mióta itt gyapot terem/Gyapotunk tiszta, mint a hó/(Vetni, szedni, szőni jó)/köszönjük, Szovjetunió."
Ha akarjuk, valuta
A programot szervező Julius Meinl Hungary ügyvezető igazgatója, Takács Tibor érdeklődésünkre elmondta: A világnapi eseményre – amelyet leginkább az a gondolat inspirált, hogy a vers érték, ezért, ha csak egy napig is, de kiváló fizetőeszköz lehet – 35 ország 1300 helyszíne nevezett be. A verseket összegyűjtik és megőrzik, vannak bizonyos elképzeléseik, miszerint a saját szerzemények legjobbjait valamilyen formában díjazzák és/vagy közreadják, de részletekről még korai volna beszélni.
