A rendőrség még napjainkban is csak „az egyéni pénztárcához szabott vagyonvédelmi berendezések felszerelését” meri kérni, fel sem merülhet, hogy a védelem a védendő tárgy értékéhez, veszélyeztetettségéhez igazodjon. Tíz évvel és egy bő hónappal a Szépművészetiben történt lopás után egy újabb, az eddigi legnagyobb értékű műkincslopás történt Budapesten. 1993. december 12-én több milliárd forint értékű, XVII., XVIII. és XIX. századi arany- és ezüsttárgyat vittek el ismeretlenek a Dohány utcai Magyar Zsidó Múzeumból. Az ellopott tárgyak nagy részét egy évvel később Romániában megtalálták, majd visszaadták jogos tulajdonosuknak.
Ezt követően szinte minden évben történt legalább egy említést érdemlő – értsd: több tíz- vagy pár százmillió forint kárt okozó – betörés. A tolvajok elsősorban a kis, védtelen templomokat választották ki, ahol sok esetben egyetlen régi (egy csavarhúzóval is könnyen nyitható, vagy feszítővassal könnyen feltörhető) zár mögött olykor sok tízmilliós értékekre bukkantak. Ám olyan, a vidéki plébániákhoz képest sem kicsinek, sem szegénynek nem mondható helyek is kapituláltak a tolvajok előtt, mint a Győri Egyházmegye Kincstára. Onnan 1996 augusztusában hat kódexet vittek el, mintegy 100 millió forint értékben. Pár héttel később a tetteseket elfogták.
De a sor még folytatható. 2002 februárjában a vizsolyi református templomból elvitték a vizsolyi biblia ott őrzött példányát. A felbecsülhetetlen értékű művet bejelentés alapján találta meg a rendőrség 2002 októberében. Még ugyanebben az évben két Czóbel Béla-, egy Márffy Ödön- és egy Szobotka Imre-festményt loptak el a Kiscelli Múzeumból, mintegy 100 millió forint értékben. A tettesek azonban nem tudtak túladni a zsákmányon. Elfogták őket, a képeket pedig visszaadták a múzeumnak.
|
A Műkincsek és bűnesetek - ellopott és visszaszerzett kulturális örökségünk című kiállítás megnyitója a Szépművészeti Múzeumban
Teknős Miklós / Népszabadság |
Nem volt ilyen szerencsés annak a Jászai Mari téri lakásnak a tulajdonosa, akinek a távollétében 2002. december 18–28. között 32 festményét lopták el, mintegy 400 millió forint értékben. És sikerült ellopni a (legalábbis a hivatalos források szerint) legdrágábban vásároltmagyar festményt is. Csontváry Kosztka Tivadar Szerelmesek találkozása című alkotása egy 2006-os árverésen 230 millió forintért talált gazdára. Végül megkerült, sőt, a nyomozás során a BRFK rátalált egy másik körözött képre is: Szinyei Merse Pál Vadregényes tájára.
A műtárgyak, régiségek védelme azonban nem csak azt jelenti, hogy legyenek erős rácsok az ajtókon és az ablakokon, modern riasztó, lehetőleg mozgásérzékelős, és kamerák, amelyek képét munkaidő után egy távfelügyelettel foglalkozó cég vagy a múzeum, kincstár, szóval a tulajdonos saját biztonsági emberei figyelik. Nem hátrány megválogatni azokat sem, akiket a kincsek gazdái az értékeik közelébe engednek. A pannonhalmi apátságból például 2006-ban egy ott karbantartóként dolgozó 36 éves férfi emelte el az 1089-ből származó David dux-oklevelet, amelyen Szent László király pecsétje látható.
A magyar rendőrségen 1998 óta működik kulturális javak védelmére szakosodott egység. A műkincsvédelmi alosztály jelenleg a Nemzeti Nyomozó Iroda egyik csapata. Nem egy ellopott értéket „szereztek már vissza” külföldről is. Napjainkban velük szoros együttműködésben dolgozik a lopott műtárgyak visszaszerzésén a Forster Gyula Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ műtárgy-felügyeleti irodája, ahol – többek között a rendőrségtől kapott információk alapján – nyilvántartást vezetnek minden lopott műtárgyról. Elvileg így egyetlen árverésen sem találhat új gazdára Magyarországon lopott tárgy. Elvileg. A gyakorlatban ugyanis a tulajdonosok többsége nem készít fotót, részletes leírást a birtokában lévő mégoly drága kincsekről sem, ami egy lopás esetén igencsak megnehezíti azonosításukat.
Nem a legjobb Csontváry
Buzinkay Péter, a Forster Központ műtárgy-felügyeleti irodájának vezetője lapunknak azt mondta, a Debrecenből eltűnt festményekről náluk senki nem tett bejelentést, így egyelőre nem szerepelnek az ellopott műtárgyak között a honlapjukon, és a múzeumi, műgyűjtői kört nem értesítették a képek eltűnéséről, ahogy egyébként ilyenkor szokás. Sem a Csontváry-, sem a Nemes-Lampérth-kép nem volt védett, márpedig a magángyűjtőknél lévő, kétségtelenül Csontvárynak tulajdonított jelentős munkák többnyire védettek. Huszonhét ilyen mű szerepel a nyilvántartásukban.
Az Éjszakai jelenet nincsen közöttük, s az alapvető szakirodalom sem ismeri. Nincs jegyezve náluk a Táj című Nemes-Lampérth-kép sem, pedig a művész magángyűjteményekben szereplő harminc legjelentősebb munkáját a hivatal levédte. Molnos Péter, a legújabb Csontváry-monográfia szerzője könyvében felvette az eredetinek elfogadott művek közé az Éjszakai jelenetet, főleg a képet 1999-ben először publikáló Romváry Ferencre hagyatkozva. Molnos lapunknak elmondta: eredetiben is látta a művet a gyűjtőnél, és nem merültek fel kétségei. Az viszont tény, hogy nem a legjobb Csontváry-festmények közül való. (Cs. L.)
