A színészvezetés terén annak vagyok a híve, hogy nem szeretek próbálni, csak egy asztal felett olvasgatni és megbeszélni a könyvet.
Minden a castingon múlik. Ha már kiválasztottam a szereplőket, akkor az azt jelenti, hogy megbízunk egymásban. A színészek pontosan tudják, hogy miért kell levetkőzniük vagy belefeküdniük az ötfokos vízbe.
Ha egy forgatási napnak jó a dinamikája, akkor senkinek sincs túl sok ideje gondolkodni. Amikor ott vagyunk a kamera előtt, mindenkinek tudnia kell, hogy mi miért történik, mik a belső motivációk, és hol tartunk éppen a történetben. A rendezőnek ezen a ponton már csak a finomításokra kell koncentrálnia, nem arra, hogy akkor válaszolja meg a kérdéseket.
– A Víkendben látható egy igen bevállalós szexjelenet. Méghozzá egy istállóban.
– Ez a jelenet eredetileg egy hálószobára lett írva. A helyszínkeresések során ugyan találtunk remek vadászházakat, de azokban nem volt akkora hálószoba, ahová a stáb befért volna. Mindemellett a szex terén is igazodtunk a film általános nyerseségéhez. Barbár körülmények között mindenki barbárrá válik. Győri Márk operatőrrel úgy döntöttünk: nem egy hosszú beállítással, hanem kézi kamerával, több állásból vettük fel a jelenetet, így a montázzsal állt össze az „élmény”.
|
„Mindenkinek tudnia kell, mi miért történik”
Csortos Szabó Sándor / Budapest Film |
– A szereplők számos jelenetben fegyvert fognak a kezükben. Méghozzá hitelesen.
– Volt egy vadász szakértőnk… én egész gyerekkoromban katonásat meg kalózosat játszottam, kamasz koromban pedig végignéztem a háborús filmeket, így kicsit meglepődtem, amikor nem volt mindenkinek egyértelmű, hogy hogyan kell kézbe fogni egy puskát. Aztán mindenki nagyon gyorsan megtanulta, amit kell, noha eléggé zaklatott tempóban dolgoztunk. Minimális idő volt az előkészületekre, pedig egy ilyen film esetében, mint a Víkend, a színészeknek muszáj fizikálisan felkészültnek lenniük.
– Miért „idegen” Magyarországon a thriller műfaj?
– Nagyon jó kérdés.
Az év egyik szenzációjának számító David Robert Mitchell-filmet, a Valami követet akár Ózdon is fel lehetett volna venni,
mégsem készülnek nálunk ilyen filmek. Az angolszász gondolkodásban a valóság része a rém, a gonosz. Nálunk a rémnek a filozófiai olvasata a jellemző. Illetve a rendezőink szentenciaszerű dolgokban szeretnek gondolkozni.
– A Víkend egy zárt helyen zajlik Erdélyben, majd az utolsó jelenet hirtelen Indiában játszódik…
– Vállaltan hollywoodi befejezést szerettem volna.
Imádom például a James Bond-filmek végén, hogy amikor már megmenekült a világ, az ügynök a nővel egy kis hajóban ringatózik
az óceánon.
Névjegy
MÁTYÁSSY ÁRON
Forgatókönyvíró, filmrendező. 1978-ban született Budapesten. Korábbi filmjei: Utolsó idők (2009), Tanár úr, kérem (2010), Berosált a rezesbanda (2003), illetve az Átok című tévésorozat. Felesége Vass Teréz színésznő, akivel gyakran együtt dolgoznak.
