A kasszák melletti hajlítottvas-ábrázolatok – a szebb jövő felé csolnakázó úttörő és tsai, a bohóc meg a többiek és a pörgő hordóban szédelgő függetlenített párttitkár – megmaradt és igen jó kondíciónak örvend, ahogy a régi budapesti nemzetközi vásárok atmoszféráját idéző dodgempavilon is, amely amúgy nehezen volna összekapcsolható a helyi őstörténettel. A kisautókat ugyan kitették belőle, de találtak neki új funkciót: papagájparádékat rendeznek benne.
Az épület mellett ún. flamingóéttermet alakítottak ki, vagyis elkerítettek egy földdarabot, a közepére ástak egy gödröt, abba beletettek egy nejlonfóliát, amelyet vízzel töltöttek meg. Itt lakomázhatnak a csudálatos flamingók, amelyeknek kedvenc eledele a sóféreg; átellenben, ugyancsak valami kitelepített újabbkori attrakció helyén vaddisznók császkálnak malacaikkal közönyösen, hátterükben a Kis vidámparkból elszármazott miniatűr óriáskerékkel.
|
| Azért nem egy Gundel - Földi Imre / Fotó |
Odébb a régi gokart vidékéről ismerősnek tűnő gumiabroncsokat pakoltak szorgos dolgozók.
– Hát itten meg mi lesz? – érdeklődtem udvariasan egyiküktől, aki közölte, hogy valami olyasmi, amilyent még nem látott a világ: kicsinyített magyar falu gémeskúttal, pajtával, amelyeket lábítós kiskocsikkal járhatnak körbe a gyermekek.
Pörög a festett ringlispíl, dübörög a Hullámvasút, siklik a Mesecsónak, és fogad az Elvarázsolt kastély is, vagyis minden olyan, mint régen, kivéve, hogy itt már automatákból kétszáz forintokért váltott zsetonnal fér hozzá a nép a fizetős játszószerekhez, valamint hogy a Mesecsónak egyik szervizbejáratából összegyűjtötték és elszállították a közönség által az elmúlt tíz évben odadeponált fél tonna papírzsebkendőt: új gazda, új paradigma.
Szemben roppant kétpúpú tevék bámulják könnyes szemmel a fel-alá cirkáló ételhordókocsit.
Átalakult a park legfőbb útvonala, a műemlék körhintától az egykori Szellemvasútig (ma Dzsungel Mesevasút) vezető allé is. Bal oldala, ahol hajdan főleg célba dobáltunk, az állatok birodalma lett, megszemlélhető e helyt néhány jákob- avagy négyszarvú juh, pár bóbitás tyúk (tömege 2-4 kg), több jersey marha, amely igen jó tejet ád, továbbá egynémely láma és két rettentő szomorú szamár.
 |
Azért még vidám
Földi Imre |
Az egykori versenyautó hatalmas csarnokát részben lovardává, részben pedig egy Manófalva című létesítménnyé alakították, sok kis babaházikó figyelhető meg itt, amelyek közül az egyiket nagyon aranyos nyulakkal tömték teli.
A túloldalon mindenekelőtt a Holvolttár című emlékpont várja a nosztalgiázó hajlamú közönséget a régi park megmentett relikviáival, egyebek mellett egy ki tudja hol szolgált bádogemberrel, egy rémisztő, csuklyás pokolfajzattal, brrr, egy rendkívül csüggedt, tátott szájú papírmasé célfigurával, egy műselyembe alulöltöztett lányfigurával, amely vélhetőleg a ’75-ben lebontott Velence című látványosság részlete lehetett, egy dodzsem karosszériájával, amelyet elöl-hátul eredeti Mercedes-lámpákkal szereltek, valamint a Szocialista Szellem Vasútjának egy részletével, amelynek utolsó kocsijában egy Bástya elvtársat nagyon hozzávetőleg ábrázoló bábuval fényképezkedhet a látogató.
Odébb újdonságba botlik, aki nem elég körültekintő. A projektum neve Szörnyecskék Háza interaktív kalandtúra életre keltett mesealakokkal; egy boszinak, egy farkasnak és valami megbolondult nőnek öltözött fiatal rémisztgeti benne a betérőket, némileg népmesei kulisszák között, többnyire koromsötében. Az attrakció egy régesrégi NDK-s vásárban látott szellemsátorra emlékeztet, ahonnan üresjáratkor a csontváz időnként kiment cigarettázni.
A János vitéz regényes történetét hat percben elmesélő, jó öreg Barlangvasút viszont ugyancsak maradt, itt sincs változás, eltekintve attól, hogy a figurák mintha nemrég megkapták volna a 77. lakkréteget is, és az egyik falisárkány szájában kicserélték a sárga mignonégőt. Nem baj, sőt: így szeretjük.
