Majd jövőre többen lesznek, pár év múlva meg, aki csak tud, várja a Színművészek Normafa-túráját – ebben biztos az ötletgazda Papp János színész. Akárcsak abban, hiába polarizált a színésztársadalom is, menekülési útvonalnak mindig megmaradnak az egészséges civil kezdeményezések.
A Farkasréti temető bejáratával szemben üldögél Papp János, a Centrál Színház művésze. Várja a színházi kollégákat, akik – reagálva a felhívására – elbandukolnak vele a Normafára. Nem jött el senki, hiába küldték ki a lehető legtöbb színháznak a meghívót. Pedig a hétfőt, az úgynevezett norma-napot választották, ami általában szünnap a vidéki színházakban. Még a hosszú séta sem riaszthatta el az érdeklődőket, hiszen Papp különböző opciókat ajánlott: fogast, gyermekvasutat vagy libegőt, esetleg buszt, netán kocsiutat. De a többi állomáson is csak a túravezetők várnak egymagukban, Pokorny Lia és Kovács István.
 |
| Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Persze nem marad el a Normafa-nap, ünnepre készültek, még akkor is, ha a tisztáson több az újságíró és a kamera, mint a színész. Mert az 1800-as évekre emlékeznek, arra az időszakra, mikor a régi Nemzeti Színház művészei a szünnapokon előszeretettel kirándultak ide. A Svábhegy viharbükkel díszített tisztása arról kapta a nevét, hogy 1840-ben itt énekelte el a nemzetközileg elismert opera-énekesnő, Schodelné Klein Rozália Bellini Normájának Casta Diva nagyáriáját. Ma már azonban hiába keresni olyan opera-énekesnőt, aki hajlandó lenne ezt megismételni. Akiket kértek, nem volt repertoárjukon a Norma, vagy nem vállalták a capella, pedig Schodelnénak 1840-ben nyilván nem volt zenei kísérete a bükkfa alatt.
