 |
Az Elfújta a szél nézői még így látták a színpadot
Kelemen Zoltán Gergely / MTI |
Az egyházmegye ebben az évben mobil változatban biztosítja azokat a berendezéseket, amelyeket eddig helyhez kötött formában nyújtott a szabadtérinek: a színpadot, a világító- és hangosítótornyokat, valamint az öltözőket. Utóbbiakat nem is a Dóm téren, hanem a szomszédos Rerrich Béla téren állítják majd fel. A szegedi önkormányzat 103 millió forint támogatást szavazott meg egy korszerű gyűrűs színpad beszerzésére.
A múlt héten tudományos konferenciát rendeztek Szegeden a Regionális Összművészeti Központban (REÖK), amelyet a lapunkhoz küldött meghívóban azzal reklámoztak, hogy „az új vezetőség szervezte eseményen a szellemiség újragondolása a cél”.
Lapunknak nyilatkozva Herczeg Tamás tompította ezt a megfogalmazást: a szabadtéri játékok második világháborút követő újraindítása után ötvenöt évvel, amikor szerinte korszakhatárra értünk, ideje egyfajta látleletet készíteni a helyzetről; többet megtudni a kezdetekről, számba venni, milyen szellemi elvárásokat fogalmaznak meg a témával foglalkozó értelmiségiek.
A dóm rekonstrukciójának tervezője Gunther Zsolt építész Az üresség mint inspiráció – a szegedi dóm és a Dóm tér címmel tartott előadásában azt a kérdést járta körül: van-e jogunk megváltoztatni azt, ami van? Arra jutott, hogy igen, van: ki lehet a meglévő, de zavaró, nem megfelelő dolgokat szelektálni, a tereket, építményeket újra lehet értelmezni. Valójában a dóm és a Dóm tér létrejötte is ilyen folyamat volt. Ahhoz, hogy az árvízi fogadalmi templom megépülhessen, le kellett bontani a helyén álló Szent Demeter-templomot, amely túlélte a nagy árvizet. Ahhoz, hogy lebonthassák, előbb le kellett venni róla a műemléki védettséget.
A fogadalmi templom első tervezője, Schulek Frigyes először zsűritag volt, de aztán ő nyerte a pályázatot. Végül a templom mai formáját mégsem ő, hanem Foerk Ernő határozta meg. Az építkezés elkezdődött 1913-ban, de aztán abbamaradt az első világháború miatt és csak 1923-ban tudták folytatni. Több mint 40 évvel a megépítéséről szóló döntés után már egészen más világ volt – a tér és a templom pedig ennek a megváltozott világnak a szemléletét tükrözte.
Hogy milyen volt ez a megváltozott világ, arról Horváth Gábor történész tartott előadást. Szerinte a háború elvesztése minden korábbi megközelítést felülírt. 1930-ban, amikor a templomot felszentelték, már csak néhány ember élt azok közül, akik az 1879-es nagy árvizet túlélték a városban. Elevenen élt viszont a háború, az 1919-es Tanácsköztársaság és a trianoni békeszerződés emléke. Nemkülönben az, hogy Horthy Miklós kormányzó Szegedről indult, hogy újjáépítse az országot, amelyet – Horváth szerint – 1919-ben Budapest rántott magával a romlásba.
Horthy és Klebelsberg Kunó ellenpólusokat akartak teremteni Budapestnek – ezért került Szegedre a kolozsvári egyetem, ezért épült itt meg egy európai léptékben is számon tartható reprezentációs tér és épületegyüttes. A Dömötör-torony „a nemzeti megújhodás emlékműve” lett, Horthy Miklós nem a Trianon utáni magyar királyságra tett esküt, hanem az 1920 előttire. Horváth Gábor kiemelte: a szegedi Dóm tér koronázásra is alkalmas lett volna, ha véget ér az a korszak, amelyben kormányzó vezette Magyarországot, és napirendre kerül a kérdés, hogy nemzeti királyt válasszanak.
A történész emlékeztetett rá: Glattfelder Gyula, az akkori püspök gyakran felülírta Rerrich Béla terveit. A tér kialakítása azt sugallta: új államalapítás, új honfoglalás zajlik, amelyben kulturális egység érvényesül, és erős állam tartja fenn a rendet. A Dóm tér a nemzeti királyság allegóriája volt.
A konferencián nem esett szó arról, hogy mindezek a dolgok mennyire érvényesek a mai korra és a megkezdődő rekonstrukcióra is. Társadalmi vitát nem nyitnak, bár Szegeden lenne rá igény. Herczeg Tamás szerint azonban ezek szakmai kérdések. Az igazgató kifejtette: az idei évad mindenképpen a kísérlet ideje lesz. A mobil színpad, a világítóés hangosítóeszközök növelik a szabadságukat például abban, hogy az itt létrejövő előadásokat másutt is be lehessen mutatni. A szabadtéri története folyamán mindig is voltak olyan elképzelések, hogy bizonyos darabok esetében ne a dóm legyen a háttér. Elméletben három, ténylegesen csak két terv versenyez egymással. Annak ugyanis nagyon kicsi az esélye, hogy a színpad visszakerül az eddigi helyére. Visszakerülhet a Dömötör-torony vonaláig, vagy végleges helyre találhat a tér másik oldalán. Hosszú távra szóló elrendezés akkor alakulhat ki, ha kapnak európai uniós támogatást egy új zenekari árokra – ahol az megépül, a mellett lesz a végleges helye a színpadnak is.
