galéria megtekintése

Újraalapítaná az Iparművészetit

Az írás a Népszabadság
2014. 11. 12. számában
jelent meg.


Csordás Lajos
Népszabadság

Sokakat meglepett, hogy Cselovszki Zoltánt nevezték ki az Iparművészeti Múzeum élére, főleg azután, hogy augusztusban hirtelen leváltották az állami műemléki intézmény, a Forster Központ elnöki székéből. Mi állt ennek hátterében, és mit tervez most? – érdeklődtünk.

Fotó: Szabó Miklós

– Eddig nem volt alkalmunk megkérdezni a Forster Központ elnöki tisztéről való leváltásról. A területért felelős államtitkár egy sajtótájékoztatón azt mondta, az volt az ön munkájával a baj, hogy „nem akarásnak nyögés a vége”. Kívánja ezt kommentálni?

– Tervezem, hogy L. Simon Lászlóval az új tisztségemben is jól tudunk majd együtt dolgozni, hisz az Iparművészetinek biztosan lesz vele kapcsolata. Másrészt talán nem követek el indiszkréciót azzal, ha elárulom, hogy az események után meghívott egy ebédre, és erről a megjegyzésről azt mondta, nem rám gondolt. És ezzel le is zárnám ezt az időszakot.

 

– Hogyan került a döntéshozók számításaiba mint az Iparművészeti Múzeum új vezetője? Hiszen ön építész.

– Balog miniszter úr hívott fel. Az Iparművészeti élére az eredménytelen pályázat után kellett egy vezető. Nagyon szívesen elvállaltam. Egyelőre határozatlan idejű megbízottként. Engem alapjában véve épületdoktornak tartanak. Ez az új megbízatás is arról szól, hogy konszolidálni kell az Iparművészeti rekonstrukciós programját, az egész intézmény állapotát.

– Magyarázhatjuk úgy, hogy azért neveztek ki egy építészt az Iparművészeti élére, mert most a legnagyobb feladat az épület rekonstrukciója, modernizálása. Jónak találja az eddigi terveket?

– Szeretem azokat a terveket, amelyeket a Lukács és Vikár építésziroda készített. Talán néhány ponton módosítanék.

– Kapott ígéretet a projekt finanszírozására a 2014–20 közötti uniós támogatási ciklusban?

– A minisztérium szerint lehet esély a forrásszerzésre, de ehhez látható eredményekre, jobb teljesítményre van szükség.

Fotó: Szabó Miklós

– Baán Lászlóval, a Szépművészeti Múzeum igazgatójával régóta jó kapcsolatot ápol. Ennek lehetett szerepe a kinevezésében?

– Ez lehetséges, 1989 óta ismerjük egymást. Ő is folyamatosan egy fejlesztési koncepcióban van benne elég régóta. A miniszter úr talán abban látott garanciát, hogyha megpróbálom Baán László útját követni, az sikert hozhat. Nekem bók lenne, hogy egy ilyen léptékű vezető eredményeit belőlem is kinézik.

– Baán Lászlónak ennél azért erősebb szerepe lehetett ebben a kinevezésben, főleg, hogy ő az Iparművészeti szakmai, szervezeti és működési megújításáért felelős miniszteri biztos is. Az ön megbízása után Baán továbbra is miniszteri biztos marad?

– Amíg megbízottként irányítom az intézményt, addig igen.

– Ez mit jelent a gyakorlatban?

Hogy baráti borozgatásokon kívül hivatalos ügyekben is találkozunk. De a viccet félretéve, nyilván az ő koncepciója volt a minisztérium által velem szemben megfogalmazott elvárás: az épületfelújítás terveinek felülvizsgálata, az újraalapítás, új munkaterv alkotása és az intézmény konszolidálása.

– Újraalapítás? Hogy kell ezt érteni?

– Amikor az Iparművészetit a XIX. század végén alapították, nagyon korszerű intézmény volt, a világon a maga nemében a harmadik. Mára sajnos elavult, és bár fantasztikus értékeket őriz, a megítélése a valós értékétől elmarad. Olyan üzemmé kell tehát alakítani, amelynek van erős missziója, marketingje. A mai kultúriparban verseny van, az Iparművészetit pedig kifelé is látszó pozitív teljesítménnyel be kell tolni ebbe a szférába, mert az állami döntéshozók nem fogékonyak a szimpla panaszkodásra, hisz mindenki azt csinálja. A konkrét lépések megnevezéséhez még egy kis időt kérek, hisz tegnap neveztek ki. De nyilván ilyen lehet egyebek mellett a nemzetközi kapcsolatok javítása vagy új szempontú kiállítások rendezése. Hogy mást ne mondjak, a fantasztikus keleti szőnyeggyűjtemény bemutatása most nagyon aktuális az iszlám kérdés tükrében.

„Az állami döntéshozók nem fogékonyak a szimpla panaszkodásra, hisz mindenki azt csinálja”
Fotó: Szabó Miklós

– Elődjének, Takács Imrének, az év elején lemondott főigazgatónak milyen szerepet szán?

– A szűk vezetői körben nem tudom elképzelni. Egyébként eddig egyszer találkoztam vele, még a Forster Központ igazgatójaként működtem vele együtt egy Esterházy-kamarakiállítás létrehozásán.

– Mit gondol most az Esterházy-kincsek Fertődre helyezéséről, hisz az Iparművészeti igazgatójaként elvileg nem a gyűjtemény elvitele, hanem az itt tartása lenne az érdeke.

– Most sem gondolok mást. Drukkolok az Esterházy-központnak, s azt hiszem, ha végre teljes egészében kiépült mint intézmény, és létrejön ott egy komoly kutatóbázis, akkor oda lehet adni az Esterházy-kincseket.

– Mi a minimális és maximális célja az Iparművészeti igazgatójaként?

– Hogy ebben az évtizedben elkészüljön az épület rekonstrukciója. De ezért újra meg kell harcolni. Ezt a küzdelmet vállalom.

Névjegy

CSELOVSZKI ZOLTÁN 55 éves építész. 1990 óta Fidesz-színekben a XVIII. kerületben (1990–94) és a Fővárosi Közgyűlésben is képviselő (1990–2000), utóbbiban 1994–2000 között a városfejlesztési bizottság vezetője volt. 2000 és 2002 között a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnökeként dolgozott, 2002-től tíz éven át az V. kerület, Belváros-Lipótváros főépítésze volt. 2012 és 2014 között újra a KÖH, majd a Forster Központ elnökeként működött, november 10., hétfő óta az Iparművészeti Múzeum megbízott igazgatója.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.