|
A fiú a K-hídról rugaszkodott el
Mikó László / Népszabadság/archív |
Mivel jöhetett ide a srác, hogy „nagy számát” megörökítsék az utókor számára? Már járt a 2-es, a piros metró, a Batthyány téren a szentendrei HÉV-re kellett csupán átszállnia, a Filatorigáttól gyalogolhatott egy keveset. Ugráló barátunk idejében még nem járt be a szigetre – igen, arról a szigetről van szó, melynek fesztiválos főbejárata ma a sokak számára ismerős vashíd – a 42Y jelzésű Ikarus 260-as típusú busz, mely a Korvin Ottó (ma Szentlélek) tér felől a Reményi Ede, a Leányfalu és a Mozaik utcán át közelítette meg a K-hidat, s ment át a Honvédelmi Minisztérium üdülőjéig. A HM szerencsére utat építtetett a sorkatonákkal, akik közben felfüggesztették az imperialisták örökös és meg-megújuló támadásai elleni országvédelmet. Ez lett a szerencséje később a játszótereket megrohamozó sokaságnak: a sziget kedvelt kirándulóhellyé nőtte ki magát. Gyorsan meg is szüntették a buszjáratot a kilencvenes években, nehogy a nép teljesen elkanászodjon.
Hopp! Lehetett persze konfliktusos oka az ugrásnak, de erre csak félve gondolunk. Mi van, ha barátunk tánciskolába járt, és otthon az anyjának (legyen özvegy Lövétei Sándorné kendergyári munkás) azt hazudta, hogy egyetlen osztálytársa szülei sem mennek a vizsgabálba, hogy ellenőrizzék fiacskájuk foxtrott- és angolkeringő-tudását. Ám később kiderült, inkább arról volt szó, hogy a gyermek a táncórák helyett moziba meg a Metró Klubba járt. A kemény asszony, aki mindent megtett azért, hogy neveletlen fiát visszaterelje a hátul szépen fölnyírt hajú (kommunista) ifjúság normális világába, megtudta, hogy átverték, ezért fertelmes büntetést helyezett kilátásba: – Ha nem javulsz meg, otthonba viszlek! (Életszerű, mert az egész generációt ezzel fenyegették, de azért nem valószínű, hogy emiatt ugrott volna le a srác. – R. L.)
A K-hídról vízbe tottyanni viszont egyben azt is jelentette, hogy 70 júliusában még nyugodt szívvel meg lehetett mártózni a Duna vizében Pesten, noha a szennyvíz ugyanúgy tisztítatlanul folyt a mederbe (főként Csepelen, a főgyűjtőcsőnél), mint azután évtizedeken át. A vízminőség romlása miatt a fürdőzést azonban csak ’73-ban szüntették meg, emberünk tehát még legálisan csobbanhatott a Hajógyári-szigeten. A víz a Duna többi szakaszán is használható volt, az ország legnagyobb folyója a legnagyobb strandnak számított, igaz, több volt a vízbefúlásos baleset, de akkor még nem volt bulvártévénk, melynek nyáresti híradója erről harsoghatott volna.
A kép azt a pillanatot örökítette meg, amikor „a gyerek” épp elrugaszkodik. Nem látjuk, hogy megpördült-e a levegőben, talpast ugrott-e vagy fejjel érkezett (a sekély?) vízbe, akár a profi toronyugrók. Csak annyit jegyzünk meg, hogy a 2017-es budapesti, Dagály Uszodaközpontban rendezendő vizes vébé programjában szerepel a szupertoronyugrás is. A kép tanúsága szerint nem előzmény nélküli versenyszám lesz ez a magyaroknak.
