Moodysson nevéhez eddig olyan „súlyos” művek fűződtek, mint a már említett Lilja 4-ever vagy a Redvás Amal, most viszont megrendezte élete első komédiáját.
Ezzel kapcsolatos érdeklődésünkre mosolyogva azt feleli, lehet, hogy ő pszichológiailag nyughatatlan alkat, de tudatában van annak a ténynek, hogy az élet olykor jó, hovatovább humoros is lehet. Hozzátéve: persze a legszellemesebb dolgok épp a legnagyobb drámákból születnek meg, a forgatókönyvet is akkor írta, amikor, szavai szerint, a legnagyobb szarban volt éppen.
Boldog anarchia – így jellemzi Lukas Moodysson a forgatást. A három főszereplő lánynak engedte, hogy kedvükre improvizáljanak, de persze voltak olyan szituációk, amikor ragaszkodott a forgatókönyvhöz. Vallja: amikor forgat, semmi tiszteletet nem érez már a forgatókönyvíró iránt.
|
Lukas Moodysson élete első komédiá ját rendezte meg
AFP / Getty Images Larry Busacca |
Még akkor sem, ha – mint például jelen esetben – ő maga az. A forgatókönyvet nem is veszi a kezébe, szavai szerint főleg azért, mert akkor szemüveget kellene cserélnie.
Miközben a 35 mm-es kamerával rögzített film sokkal drágább, mintha digitális technikával dolgoztak volna, rengeteg anyagot vettek fel, ami egyrészt megnehezítette a vágás folyamatát, másrészt kiváltotta a lányok tiltakozását, ugyanis szerintük a legjobb alakításaik végezték a vágóasztalon.
Azt sem értették, hogy miért vették fel azt a jelenetet, amikor összeszednek az utcán ruhákkal teli szemeteszsákokat és hazaviszik – mivel a mai fiatalok inkább a számítógépeikkel vannak elfoglalva. Nem mellékesen, a rendezőt a saját gyerekei internetellenesnek tartják…
Persze vágásért nem kell Lukas Moodyssonnak a szomszédba mennie. Egyrészt, mert állandó vágója, Michal Leszczylowski a tanára volt, másrészt, mert ahogy a forgatás során nem tiszteli az írót, a vágás során sem törődik a rendezővel.
A filmkészítés szívfájdalommal jár. Akad-e olyan pillanat, amikor Lukas Moodysson nem érzi nyomottan magát? Nemigen. Talán néhány percre A Mi vagyunk a legjobbak! világpremierjén. Ahogy fogalmaz, sokszor nem tudja, miért nem hagyja abba. Amikor elkezdett rendezést tanítani a Helsinki Egyetemen, úgy érezte magát, mint egy egykori olimpikon.
Már nincs a pályája csúcsán, de viszketett a tenyere, hogy még egyszer kipróbálja magát.
