Miként a Tilos Maraton elnevezésű fesztivál is, amely szombatig zajlik a Dürer Kertben. A belépés ingyenes az adománygyűjtő eseményre, amelyen minden nap más téma köré szerveződik a gazdag program: ma a reggae, holnap a bringa áll a fókuszban.
– A minap egy férfi odasétált a pulthoz, letett az asztalra százezer forintot, és cserébe csupán egy Tilos Rádió feliratú kapucnis pulóvert kért a kínálatból. Elétettünk egy papírt, kértük, legalább a nevét és a címét írja fel, hogy méltóképp köszönhessük meg a támogatását, de csupán a becenevét véste oda, aztán el is ment – meséli a megható sztorik egyikét Csabai Gábor. A rádiót működtető alapítvány kuratóriumának elnöke elmond még megannyi hasonló történetet, miközben a kurátorkollégák egyike fát vág mellette, mert kell a tüzelő a bogrács alá.
– Ilyen egy igazi közösségi projekt – összegez Csabai. A jelenetből nem hiányzik a Tilos históriáját jellemző romantikus hangulat. A kilencvenes évek eleje óta ugyanis már a sokadik nemzedék vesz részt a médium működtetésében, fenntartásában, egyáltalán: hallgatásában. Szükség is van a lelkes társaságra, mert a kihívás most talán nagyobb, mint valaha. Ezt szépen kifejezi az aktuális rendezvény mottója, amely így szól: „Éterre kell!”
Az ősszel lejár a 90,3 MHz-es Tilos-frekvencia használati joga. És immár a közösségi rádióknak is jelentős összeget kell fizetniük a pályázási lehetőségért. Milliós nagyságrendű forintot kell leszurkolni már azért is, hogy megmaradjon az esély a hullámhossz megtartására. A summa összegyűjtése pedig korántsem egyszerű feladat egy olyan szervezet számára, amely kivonult az állami pályázati szisztémából, s csupán civil adományokból, a maratonon összegyűjtött forintokból, illetve a nemzetközi csatornákon elnyert támogatásokból gazdálkodik.
– Akkor intettünk búcsút az állami rendszernek, amikor kiderült, hogy a médiahatóságnál kevés az esélye a pályázatainknak. Az illetékesek valahogy mindig hibát találtak a dokumentumokban. Miközben mi saját erőnkből működtetünk egy médiumot, olyan adatszolgáltatást várnak el, aminek teljesítése számunkra lehetetlen – mondja Csabai.
Az európai közegből áramlik ugyan pénz, de a kiírások nem kedveznek az egykori kalózrádiónak, mert a működtetést nem támogatják, sokkal gyakoribb a projektfinanszírozás.
– Ha Maliba szerveznék konferenciát a közösségi rádiózásról, több sanszunk lenne pénzt szerezni, mint így, hogy a tolerancia, a demokrácia, a szabadság jegyében fenntartjuk a Tilost úgy, hogy több százan dolgoznak, vezetnek műsort, szerkesztenek zenét ingyen – kesereg Csabai. Arra a felvetésre, hogy a frekvenciamegszerzés létfontosságú-e az internet korában, határozott igennel felel. Hozzáteszi: „Ez konzervatív médium, amelyet sokkal többen hallgatnak hagyományos módon, mint mondjuk okostelefonon. Harcolunk hát a frekvenciáért, amíg tudunk. Nincs is más választásunk: nemrég hívott egy néni, mert hosszú órákig nem voltunk elérhetők egy műszaki hiba miatt. Csak annyit kérdezett: ugye nem némult el örökre a Tilos?
Aki ellátogat a Dürer Kertbe, a vizit után aligha hiszi, hogy erre valaha is sor kerülhet. Miközben sok helyen mind gyorsabban ritkul a szabadság levegője, itt minden nap más főz a bográcsban, a zenekarok egymást váltják a színpadon, egyetemi oktató jattol a politikai elemzővel, alterzenész pacsizik a költővel, csapolják a sört folyton, és áll az udvar közepén a Robur, amely e különleges eseményen otthont ad az alkalmi stúdiónak.
És miután bemásztam a péntek esti Régen minden jobb volt című műsorunk előtt az autóba, s kinéztem az ablakából a gondtalan társulatra, ha kérdeznek erről az egészről, csak annyit mondtam volna: erről szól a szabadság.
