galéria megtekintése

Terápia a rendezés Woody Allen számára

1 komment


Csákvári Géza

A világ leghíresebb neurotikusa – szinte nincs olyan ember, aki nem vágja rá rögtön erre a jellemzésre: Woody Allen, forgatókönyvíró, filmrendező, színész és amatőr klarinétos. A New York-i művész termékeny karrierjéről is ismert: első mozifilmjét 1966-ban mutatta be, 1971 óta pedig szinte minden évben készít egy újabbat. Az idén Cannes-ban debütált Abszurd alakkal negyvenöt nagyjátékfilmnél áll az életmű.

Egy biztos: Woody Allenre bizton lehet számítani. Beüthet a gazdasági válság, történhet természeti katasztrófa, ő minden esztendőben rendületlenül elénk teszi aktuális művét. Bevallása szerint kényszeres filmes, a mozgóképes történetmesélés számára terápia. Hiába töltötte be a nyolcvanadik életévét december 1-jén, évekre előre elrendezte, hogy az adott produkciója elindulhasson.

Fotó: Benoit Tessier / Reuters

Allen és számos filmbeli alteregója ironikus és szarkasztikus szűrőn keresztül látja a világot. Az élet mindig is fájdalmas, rémálomszerű tapasztalat, a túlélés eszköze pedig az önámítás, önmagunk becsapása, azaz, leegyszerűsítve, csak a bolondok lehetnek boldogok. Mintha csak összeeresztették volna Sigmund Freud és Eugene O'Neill műveit. Allen-mozija ennek megfelelően egy klasszikus színműre, leginkább egy kamaradrámára emlékeztet, amelyben a konfliktus a félreértések sorozatából fakad. Ez legtöbbször humorban végződik, bár az ínyencek szerint épp az életmű sötétebb darabjai a leginkább emlékezetesek és időállóak: a Férjek és feleségek vagy éppen a Bűnök és vétkek.

 

Woody Allen lassan félszázados sikerének titka talán a karaktereiben rejlő ellentmondásokban rejlik: egy fickó, akinek a boldogtalansága és útkeresése maga a börleszk, kinek örök pesszimizmusa, folyamatos nyavalygása, konstans halálfélelme mellett sokszor a cselekmény csupán másodlagossá válik: teljesen mindegy mi a szituáció, az a fontosabb, hogy mit és hogy reagál azon belül az Allen-figura. (Akit, egyébként egy ideje már egy fiatalabb színész alakít Allen helyett...)

Diane Keaton és Woody Allen a négyszeres Oscar-díjas, 1977-es Annie Hallban
Diane Keaton és Woody Allen a négyszeres Oscar-díjas, 1977-es Annie Hallban
Benoit Tessier / Reuters

Mindazonáltal ezek a neurózisok és helyzetek szállóigékké váltak, majd végleg beépültek a tömegkultúrába. Például, mint ahogy azt az Annie Hall nyitányában bombasztikusan kifejti: sohasem lenne egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadná őt tagjának. Tegyük hozzá nem is kell: ő maga lett a klub.

Életmű a vásznon

Vetítéssorozatot szervez Woody Allen filmrendező műveiből az Uránia Nemzeti Filmszínház: az Annie Hall (1977) mellett még Manhattan (1979), a Hannah és nővérei (1986), A Jade skorpió átka (2001), és a Hollywoody történet (2002) kerül vászonra. A programhoz később csatlakozik országszerte számos további mozi: többek között Szegeden, Egerben, Miskolcon, Kecskeméten, Zalaegerszegen, Székesfehérváron, Békéscsabán és Szolnokon is lesznek vetítések.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.