galéria megtekintése

Téli rege jambósapkával

Az írás a Népszabadság
2015. 04. 15. számában
jelent meg.


Bárkay Tamás
Népszabadság

A ragyogó vasárnapi napsütés sok természetkedvelőt csalt ki a szabadba. A budapestiek ismert kirándulóhelyén, a Szabadság-hegyen is nagyon sokan ródliztak és síztek – üzente a Népszabadság képaláírója 1977. december 6-án a sportoldal közepéről. Sűrű egy kolumna ez. Tíz centivel feljebb kiderül, hogy folytatódott az országos egyéni sakkbajnokság (5. forduló), amelyet maga Kádár János főtitkár is meglátogatott, hogy nagy figyelemmel kísérhesse a versenyzők színvonalas küzdelmét.

Öt centivel lejjebb pedig megtudható, hogy sok szülő még mindig fél beengedni gyermekét az egyre növekvő számú tanuszodákba. Egy tornatanár például egész kis kollekciót gereblyézett össze a hülye felmentési kérelmekből, az egyik legjobb így szólt: "Kérem, hogy Zsolt az úszáson ne vegyen részt, mert tegnap este televíziónézéskor mintha pislogott volna."

Ami ezt a Normafáról hozott fotográfiát illeti, én is csak pislogni tudok, és nem mintha.

 

Figyeljék csak Bánhalmi János képének közepe táján a srácot, azt ott, aki félig háttal áll nekünk, abban a kaliforniai igényű kis bőrjakóban.

Ilyen kötést és bakancsot 1977 táján emlékeim szerint mindössze egyszer láttam, egy amerikai mozieposzban, amelyben nagyon hideg volt, habár lehet, hogy az se az volt. A kompozíción feltűnő tartozékok között valójában egyetlen egy közelebbi ismerőst találtam: a képmezőbe jobbról besikló férfit díszítő csíkos jambósapkát.

Drága nagyanyám ugyanis akkortájt remekül prosperáló szobai kötödét vitt a Bacsó Béla u. 5 sz. alatt, a lichthóf közvetlen közelében, tehát karácsonyra leginkább jambósapkát kaptam (meg ún. forrónadrágot). Egész kis kollekciót gereblyéztem össze jambósapkából (és forrónadrágokból).

Kaliforniai igény
Kaliforniai igény
Bánhalmi János / Népszabadság/archív

A képaláíráshoz képest ródlit se látok a képen, egyet se, nehogy már egy kis aha-élményem támadjon. Vad ródlis voltam ugyanis, aki részint a közelibb gellérthegyi lankákon, még inkább a szinte kezem ügyébe eső városligeti Királydombon csiszoltam tudományomat, egy jó öreg triálos faródlin, habár nem túl sokáig.

Hatodikos lehettem, amikor egy nálamnál húsz kilóval kiterjedtebb párosujjú padtárssal elmentünk a mondott Királydombhoz, hogy majd de jó lesz nekünk, mert ő rettentően jól tud kormányozni, mondta.

Felhúztuk a szert a tetőre, ő beült mögém, majd szép nagy rössel nekivezette a ródlit a tájék egyetlen fájának: egy fatörzs és egy hetvenkilós test közé sajtolva vártam a kegyes halált. Azóta is gyanítom, hogy direkt csinálta, mert ekkorát nem lehet bénázni. Lassú felépülésem után mindenesetre jelezte, hogy sajnálja az esetet, főleg, ami a szánkót illeti.

Nagy dolgokat álmodtak nemrég a Normafára. 2013-ban kormányzati tényezők bedobták, hogy nemzetközi versenyek megrendezésére is alkalmas sípályát alakítanának ki a természetvédelmi oltalom alá vont tájon, egészen le, a Harangvölgyig, bobpályával, hóágyúval, ülőlifttel, pazar világítással.

A civilek heves attakja nyomán aztán elvetették (félretették?) a monstruózus tervet, már csak kisebb és szélesebb körben is üdvözölhető átalakítások vannak kilátásba helyezve – a forgalom enyhítése, a túraúthálózat bővítése, több helyi épület felújítása stb., – amelyekről májusban szavazhat a helyi közönség.

A síelők azért maradhatnak. A hírek szerint a Szaniszló rét környékén oktató-sífutópálya működne, a Kis-Norma lejtőn pedig mobil felvonó telepítésével állítanák helyre az egykori sípálya egy részét.

A Képmentő rovat 2007 márciusa óta jelenik meg a Nolon és a lapban. A képeket Rédei Ferenc válogatja a Népszabadság gazdag fotóarchívumából.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.