galéria megtekintése

Nyert a művészet, nyert a politika

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 16. számában
jelent meg.


Csákvári Géza
Népszabadság

A 65. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a hazájában, Iránban a filmezéstől eltiltott Jafar Panahi lehetetlen körülmények között készült alkotása nyerte a fődíjat. Chilei, román és lengyel film vitte el az Ezüst Medvéket. Magyarok a nem meghívott műveket promotáló kiadvánnyal tündököltek.

A Berlinale politikus filmfesztivál. Rámutatunk arra, hogy mi történik a világban, így nem érhet minket az a vád, hogy a vörös szőnyeg csak a glamourt szolgálja — mondta Dieter Kosslick fesztiváligazgató szombat este a díjátadó gálán. Hozzátette, hogy a sajtóban megjelent kritikákat nem olvasta. Kosslick nyilatkozata dicséretes, ugyanakkor ügyes kitérés a válasz elől, mivel az idén a német sajtó igencsak kritizálta a szelekciót, azon belül is a német filmek minőségét. Werner Herzog (Queen of the Desert) versenybe válogatása sokaknál kiverte a biztosítékot. Az sem jött jól, hogy akkor adtak életműdíjat Wim Wendersnek, amikor élete talán leggyengébb filmjét prezentálta (Everything Will Be Fine).

Jafar Panahi unokahúga a nagydíjjal
Jafar Panahi unokahúga a nagydíjjal
Hannibal Hanschke / Reuters

Mindegy, ezekre a melléfogásokra senki sem fog emlékezni, merthogy igazi filmtörténeti pillanattal sikerült megkoronázni a rendezvény 65. kiadását: nyert a művészet, nyert a politika, azaz az iráni nagymester, Jafar Panahi. Az Arany Medvével jutalmazott Taxinál valóban képtelenség a politikát „leválasztani”, alkotóját 2010-ben Irán-ellenes propaganda vádjával börtönbe zárták. A filmezéstől eltiltott Panahi nem adta fel, taxisként is forgat, stáb nélkül, hol dokumentarista jelleggel, máskor pedig némi didaktikával fűszerezett fikciót. Filmjének ő a főszereplője is, minden szempontból. Azzal, hogy hírt ad sorsáról meg az iszlámról, alkotó és alkotása eggyé válik.

 

Két évvel ezelőtt hiába várták a zsűribe, akkor csak egy széket helyeztek ki a színpadra. Most unokahúga, a Taxi egyik főszereplője, Hana Saiedi vette át a díjat. A meghatódottságtól meg sem tudott szólalni, csak hullottak a könnyei. Elképesztő erős kép volt ez, csakúgy mint a Taxi, túlmutat önmagán. Ha az iráni politikusok Panahiban és a művészetében a veszélyt látják, újabb csatát vesztettek a világgal szemben.

Jafar Panahi unokahúga a nagydíjjal (balra) és az anya-lánya összeütközést bemutató, Ezüst Medve-nyertes lengyel filmben Justyna Suwala (jobbra)
Az anya-lánya összeütközést bemutató, Ezüst Medve-nyertes lengyel filmben Justyna Suwala

Panahi esetét elemezte a díjátadó utáni sajtótájékoztatón a zsűri nagydíjával jutalmazott chilei Pablo Larraín, aki a Pinochet-filmek után témát váltott, a The Club cselekménye egy papi elfekvőben zajlik, ahová az egyház „a forgalomból kivont”, pedofil papokat száműzi, ahol ők sem bántanak senkit, és őket sem bánthatják. Az új vendéget azonban üldözi áldozata, végül öngyilkosságba kergeti. Erre jön a kemény ember az egyháztól, aki középkori eszközöket próbál használni a fényből kikerült papokkal szemben.

Larraín magától értetődő díjazása mellett feltűnő, hogy chilei, Patricio Guzmán kapta a legjobb forgatókönyvnek járó díjat is, a The Pearl Button című dokumentumfilmjéért. A dél-amerikai mellett Kelet-Európa filmművészete is bitang erős, ezt bizonyítja, hogy a legjobb rendező díjat megosztotta az amerikai Darren Aronofsky vezette zsűri: a román Radu Jude az Aferin című fekete-fehér, az 1830-es években játszódó történelmi drámáért kapott Ezüst Medvét, a lengyel Malgorzata Szumowskát pedig a Body című tragikomédiáért tüntették ki.

Az eddig családi drámákban jeleskedő Jude a cigánytémához nyúlt hozzá, amikor még a románok és a moldvaiak rabszolgaként kezelték őket. Szumowska meg viccet csinál abból, amiből nem lehetne: egy megözvegyült helyszínelő és anorexiás depresszióban szenvedő lánya közti megbékélést segíti egy szellemeket látó terapeuta. A lengyel film történetének egyik legerősebb időszakát éli meg, Jude viszont köszönő beszédében beszólt a román kormánynak: ideje volna normális támogatási rendszert létrehozni.

A nem is olyan régen a régióban vezetőnek számító magyar filmművészet csak nyomokban volt jelen. A Panorámában mutatták be Tudor Giurgiu Why me? című, magyar közreműködéssel készült korrupciós thrillerét. Bár, ahogy a rendező elmondta, a Magyar Nemzeti Filmalap visszautasította a koprodukciós pályázatot. Az alap egyébként a fesztiválhoz kapcsolódó filmvásáron jelen volt, impozáns promóciós kiadvánnyal ünnepelte a magyar film sikerét. Egy versenyfilm sokkal erősebb marketingeszköz lett volna.

Egy házaspár: két díj

A színészdíjak igazságosak voltak az idén. Andrew Heigh 45 Years című filmjében egy a 45. házassági évfordulójára készülő házaspár szerepel (Charlotte Rampling és Tom Courtenay elképesztő alakításában). A férfi hírt kap, hogy felfedezték csaknem ötven éve eltűnt, korábbi szerelme holttestét. Az asszonynak nyilvánvalóvá válik, mindig is csak második volt, nem harcolhat egy halott nő emlékével. Rajtuk kívül a német Victoria (Sebastian Schipper) és a orosz Under Electric Clouds (Alekszej German Jr) operatőreit, Sturla Brandth Grovlent, Jevgenyij Privint és Szergej Mikhacsukot ismerték el Ezüst Medvével.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.