galéria megtekintése

TáncTrend '14: Kívül tágasabb

0 komment


Horeczky Krisztina

„Idén már a Magyarországon oly sok értéket felhalmozó, de nagy színpadon (sic!) alig-alig látható alternatív táncosok, független társulatok szá­mára is lehetőséget kínál az Opera, illetve az ­Erkel Színház" – áll a műismertetőben. Bajos eldönteni, mi hívta létre a TáncTrend '14 elnevezésű estet: a penetráns tudatlanság, a pöffeteg cinizmus vagy e jellemzők észbontó ötvözete. A Magyar Nemzeti Balett estje az Erkel Színházban.

Merthogy a kétrészes kamuest olyasmi kapcsolatban áll a honi, vegetáló, független kortárs táncszcénával – és annak több jeles, nemzetközi hírű képviselőjével -, mint Fodor Gábor egyfős, parlamentbe beszuszakolt pártja a történelmi liberalizmussal.

A közel másfél órás abszurd(um) – a sillabuszt idézve – „vállalkozó szellemű alternatív művészek", így a haknibrigád Varidance legényes, csárdásos, hiphopos, szteppes, funkys riszálásával vette kezdetét. A Vári Bertalan jegyezte Magyar táncok 2014 bukolikusan olvadna bele egy kisállat-simogatóval, zsákban futással, és a kereskedelmi televíziók nótás kedvű sms-gyűjtögetőinek sms-tátogásával hívogató falunapi forgatagba.

Fotó: Herman Péter

 

 A kilencvenes évek mambó-, salsa- és kétszeres argentintangó-világbajnoka, Budai László fapados tangógyorstalpalója, a Historia del tango hordozott bizonyos minőséget. Szőllősi András és Götz Andrea remek, a túlsúlyos Budai és szépséges partnere, Pirity Andrea elégikus Pia­zzolla-etűdje még meg is hatott, de a hazai tangószubkultúra tagjainak fellépése arcátlan szereptévesztés.

A negyed házat sem vonzó ámokfutás második felében eresztették deszkára, húsz perc erejéig, a Góbi Rita Társulatot, melynek alapítója éppen annyira képességes kortárs táncos-előadó, mint amennyire igazoltan csapnivaló koreográfus. A kora nyolcvanas évek alternatív divatperformanszai ihlette, ötszereplős Gyöngyhalászok tárgya – várhatóan – a kielégítetlenség.

A Dragony Tímea muzsikájára gomolygó önáltatás az orkesztika-iskola elemista színvonalú, mezítlábas karikatúrája, pogány bakugrásokkal, szökellésekkel, csoportos üzekedéssel. A megveszekedett, konok műkedvelés hangos lihegéssel zárult.

„Speciális, operaházi programokon rövidebb improvizációkat mutathattam be az aulában és a büfében" – hálálkodott Jellinek György a balettigazgatója, Solymosi Tamás támogatásáért tavaly a dalszínház házi lapjában. A Magyar Nemzeti Balett kartán­cosa fellépett több középfajú kortárs darabban, és néhány éve maga is készít a nagyközönség számára méltán ismeretlen zsengéket. A Liszt-szerzeményekre előadott, törött szárnyú emelési gyakorlatok monoton, sekélyes sorozata szürke uniszex trikóban, alsóban.

A hat kartag és a címzetes magántáncos Majoros Balázs mozgása darabos, nehézkes, technikátlan; mélabús igyekvésük hatására leragad a szem. A csekély számú, fantáziátlan mozgáselemet ernyedten ismételgető, siralmas Árnyalatok közel nézhetetlen, ezért helye – legfeljebb – a színháztermen kívül volna. Mondjuk, az alkotója számára oly otthonos, tágas előtérben.Vagy a büfében, ahol Budai csapata tartott táncórát, este kilenctől.

Mindaz, ami a milonga előtt történt: a megfélemlített, önmagukért kiállni képtelen, mások kénye-kedvétől függő „független" közösség orde­náré megcsúfolása – néhány (kvázi) szaktárs készséges segédletével.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.