Tanárok tanára

Az iskolában ő volt a legjobb. Gombfociban. A rendes focitól gömbölyű testalkatára való tekintettel eltanácsolták. Aztán jött az iskolába a felhívás: vívónak és ökölvívónak kerestek gyerekeket. Medgyes (akkor még Markovits) Péter az utóbbit választotta volna, hogy a kiképzett öklével megtorolja a sértéseket, melyek vízszintes kiterjedése miatt érték. Az apukája viszont csak a vívást engedélyezte a számára. Abba aztán bele is fogyott, és azóta is úgy maradt. Ifi és utánpótlás válogatottságig vitte.

Az egyetemen Kardos László híres fordító szemináriumát látogatta, ahonnan sok kiváló műfordító került ki, Kardos közölte is a Nagyvilágban a Sillitoe fordítását. Medgyes arra készült, hogy műfordító, irodalmár, vagy valami ilyesmi lesz belőle. Csakhogy váratlanul rátört a pedagógiai sikerélmény! Először egy soproni tanítási gyakorlaton, aztán a Radnótiban. Feltárult előtte az a világ, amiben igazán kibontakozhat.

M. Schmidt János / Népszabadság

Ő és nemzedékének legjobbjai új korszakot nyitottak a hazai nyelvoktatásban. A '68-asok nemzedéke, a beat-korszak, nyitottabb, lazább világ, a Nyugatra és az angolra éhesebb diákság... A Váci utcai idegen nyelvű könyvesboltba ekkor már beérkeztek Angliából a korszerű és vonzó angol-angol nyelvkönyvek. Medgyes kezdettől ezekből és nem az iskolák számára rendszeresített diákdöglesztő nyelvkönyvekből tanított. Föl is jelentették a minisztériumban, a vezető angol tanárnő figyelmeztette, hogy botrány készülődik. Medgyes bement az igazgatóhoz, meggyónta bűnét, és támogatást kért a további bűnözéshez. Megkapta. A Radnóti akkori nagy formátumú igazgatója, Lukács Sándor elég liberális volt ahhoz, hogy meg akarja, és elég kommunista ahhoz, hogy meg tudja védeni a Medgyeshez hasonló újító szellemeket.

Medgyest hamarost megbízták tankönyvírással. Az ő nevéhez fűződnek az első új szemléletű, szórakoztató, motiváló, diákbarát, kommunikációcentrikus magyarországi angol nyelvkönyvek, a Linda and the Greenies és a többi. Háromszor kapott tankönyvíróként nívódíjat.

1981-ben átcsábították az ELTE angol tanszékére. Neki is és minden egyetemen képzett nyelvtanárnak az volt az alapélménye, hogy teljesen készületlenül vetik ki őket a pályára, mert a nyelvszakokon a nyelvtanítás módszertana senkit sem érdekel, és teljesen háttérbe szorul.

Medgyes azzal az ambícióval érkezett az ELTÉ-re, hogy majd változtat ezen. Változtatott is, de sokkal kevesebbet, mint szeretett volna.

A rendszeromlás idején távol volt. Dél-Kaliforniában alkotott Fulbright-ösztöndíjjal. Az angol tanításának módszertanáról világszerte angolok értekeznek a maguk anyanyelvű szemléletével, miközben az angol tanárok négyötöde nem anyanyelvű. Ez így nincs egészen rendben, gondolta Medgyes. Nagy felmérést végzett a nem-anyanyelvű tanárok körében, és kidolgozott egy rendszert, amellyel a nem-anyanyelvű tanárok eltérő szemléletét hasznosítani lehet a szakmában. Az erről írott angol nyelvű könyve az év legjobb metodológiai műve lett, amiért kitüntette őt a Buckingham palotában Fülöp herceg. Később aztán őfelségétől, II. Erzsébettől a külföldieknek adható legmagasabb kitüntetést, a Brit Birodalmi Érdemérem parancsnoki fokozatát is megkapta mindazért, amit az angol nyelvért és kultúráért tett.

Medgyes Péter egy interjújában arról beszél, hogy ő kisgyerek korától folyamatosan imádja tanulni az angol nyelvet, és szótárral a kezében szeretne meghalni. Egy angol nyelvű esszéjében pedig kifejtette, hogy a nem-anyanyelvű tanár föltétlenül skizofrén lesz, ha olyan akar lenni, mint az anyanyelvű. Görcsösen erőlködik, a kudarc apatikussá teszi, vagy agresszívvé, aki mindent jobban akar tudni. Az tudja fölszabadult lélekkel használni és tanítani a nyelvet, aki örök tanulónak tekinti magát, és öntudatosan támaszkodik arra az előnyére, hogy a nyelv tanáraként is, tanulójaként is egyre többet tud arról, amiben az anyanyelve és a tanított/tanult nyelv hasonlít és különbözik.

Mikor Medgyes Amerikából hazatért, a kötelező orosz épp megszűnt, viszont a British Counciltól a Goethe Intézeten keresztül a Világbankig mindenki rohant hozzánk a pénzeszsákkal, és esedezett, hogy támogathassa az új Magyarország nyelvi és kulturális beilleszkedését a szabad világba. Medgyest megbízták, hogy üstöllést dolgozza ki a tömeges nyelvtanárképzés és -átképzés programját, mert több ezer orosz tanár munka nélkül marad, viszont még több ezer angol- és némettanár kell, de rögtön. Medgyes végre megalkothatott egy olyan felsőoktatási programot, amilyet mindig is akart, melyben a tanárképzés, a nyelvtanítás módszertana áll a középpontban. A nyelvtanárok minőségi tömegtermelése pillanatok alatt, már 1990 őszén beindult. Nem sokan mondhatják el, hogy igazi sikertörténet lett az a folyamat, amit a rendszerváltáskor beindítottak.

Medgyes elmondhatja, el is mondta sokszor, meg is írta az Aranykor – nyelvoktatásunk két évtizede, 1989-2009 című könyvében. A nagy siker, melyben neki oroszlánrésze volt, hogy a nyelvtudás tekintetében nagyon utolsókból még-mindig-utolsók lettünk. Még mindig Magyarországon beszélnek az EU-n belül legkevesebben idegen nyelven, de már mégis négyszer annyian, mint 1980-ban.

Medgyes semmilyen pártnak nem volt tagja soha, de mindig liberális szabadgondolkodó volt. Amikor a kultusztárca liberális kezekbe került, azok a kezek mindig utána nyúltak. Már Fodor Gábor is hívta, de végül Magyar Bálint alatt lett helyettes államtitkár, az első és a második minisztersége idején is. Épp hogy beérkezett a minisztériumba, amikor felhívta őt Göncz Árpád köztársasági elnök, akivel akkor beszélt életében először. Göncz üdvözölte a fedélzeten, és ezt mondta néki: meg akarjátok szüntetni az új-delhi, a kairói és a szófiai kulturális intézetet, ez borzasztó, próbáld már meggyőzni Bálintot. Megpróbálta, sikerült. Hanem aztán tovább gyötörte a minisztert: és ahhoz mit szólsz, Bálint, hogy nincs magyar intézet sehol az angol világban, se Londonban, se New Yorkban? A ciklus végén megnyitották a londoni intézetet, az utolsó kormányülésen döntöttek a New York-i létrehozásáról.

2005-ben Medgyes jelentkezett, hogy szívesen lenne nagykövet. Megkapta Damaszkuszt. A betanulási időszakát töltötte, amikor egy angol újságíró átverte kissé. Bejelentkezett hozzá azzal, hogy a magyarországi nyelvoktatásról szeretne kérdezősködni. Az interjút „műsoron kívül" azzal zárta: hadd tegyek fel, ha nem zavarja, egy privát kérdést: én zsidó vagyok, és maga? Hát, szintén – mondta Medgyes, s aztán nem sokkal később értesítették, hogy a brit Jewish Chronicle azzal a főcímmel jelent meg, hogy „Magyar-zsidó nagykövet készül Szíriába".

Imádta Szíriát, hatalmas élmény volt számára az ottani négy év, és nagyon nehezen éli meg az ország tragédiáját. A 2000-ben lebilincselő interjú jelent meg vele a polgárháború kibontakozása után Szíriáról. Ebben meséli el, miként visszhangzott benne Szíriában Trianon: „A demokrácia senkit sem érdekel az arab világban, ahogy Magyarországon is csak egy kisebbséget. Ráadásul arrafelé nincs semmiféle hagyománya, egyszerűen értelmezhetetlen fogalom. /.../ A sofőrömmel, aki nyilván az ottani belügynek dolgozott, néha beszélgettünk, már amennyire lehetett vele beszélgetni. Egy alkalommal kérdeztem tőle, hogy nem kellene valahogy mégis megállapodni az izraeliekkel a Golanról. Azt mondta, hogy na, ez az egy, amiben soha nem fogunk megállapodni. Egy tapodtat sem engedünk. Apám is ezt mondta, és én is továbbadom a gyermekeimnek. A Golanról nem mondunk le. És akkor visszhangzott bennem Trianon."

Medgyes életére ráillik Képes Géza epigrammája: „Munkásság az élet sója, / Az életem el van sózva." Egy pillanatig azt hitte, hogy a nyugdíjas évei kevésbé lesznek elsózva, de bejelentkezett az angoltanárok világszervezetének, a több mint száz országban működő IATEFL-nek az elnöke, hogy szeretné, ha Medgyes lenne az utódja, pályázzon. Pályázott és megválasztották. Ez karitatív szervezet, jó sokat lehet benne elnökként ingyen dolgozni, de viszont utazni is, ami növeli a leendő elnök esélyét arra, hogy ifjúkorában meghatározott, kiemelt élettervét megvalósítsa. Két kiemelt terv volt. Az egyik, hogy soha többé nem hízik el. Ehhez elég a tenisz is. A másik viszont az, hogy élete során legalább száz országba eljut. Ehhez még kell tizenhárom.

Az ELTE diákjai anonim értékelhetik a tanáraikat. Azon a tanári adatlapon, amit a háló kidobott nekem, Medgyes Péterről ilyeneket mondanak: „Az egyik legmotiválóbb tanár... rendkívül karizmatikus." „Az órái változatosak, ő maga szórakoztató, csak úgy repül az idő az óráin. És nagyon szép az angolja." „Rengeteg pozitív visszajelzést kaphatsz tőle, bár az osztályzása kicsit szigorú." „Imádjuk! És a kora ellenére nagyon szexi! :)" Ezek a szövegek csupán stilárisan térnek el attól, amit négy évtizeddel ezelőtt az angolos osztálytársaimtól hallottam a tanárukról, csak akkor persze még a kora sem volt ellenére.