Tájkép és kormányfői humor

A tárlatnézőnek feltűnik, hogy – az albummal ellentétben – a fotók alatt se cím-, se helymegjelölés nincs, így többnyire csak sejtése lehet, hol jár az országban éppen. Burger a jelenség okáról szólva elmondta, hogy ezúttal nem a maguk történetével, kontextusában akarta bemutatni a képeket, hanem önálló műtárgyakként, egyenként kínálva esztétikai élményt a látogatóknak. Kíváncsi volt, hogy a fehér falakon, szöveg nélkül működnek-e. Biztosítottuk, hogy szerintünk igen, de jeleztük, hogy a megnyitón találkoztunk egy törzsökös kékturistával, akinek viszont komoly hiányérzete támadt. A fotográfus elárulta: a megnyitó előtt öt nappal tudta meg, hogy kiállítása lesz, tehát ha akart volna, se tudott volna túl sokat foglalkozni a tálalással. A képeket egyébként nem ő válogatta, a kurátor az Eximbank műtárgyraktárának Burger-gyűj­te­mé­nyéből állította össze a kollekciót, a művész elvárásainak egyébként tökéletesen megfelelve.

Burger Barna hat év pauza után állít ki. A szokatlanul hosszú szünetet egyrészt magánéleti motívumokkal magyarázza. 2010-ben elvált, majd újranősült, hat év alatt három gyereke született – ez meglehetősen elfoglalta. Másrészt a munkával: a tárgy-időszakban különösen erős igénybevételnek volt kitéve a miniszterelnök fotósaként. Nem tudott nagyobb dolgokat tervezni, a túrázásra fordított időt is úgy kellett ellopnia. E ponton éreztük elérkezni az időt, hogy megkérdezzük: hogyan keveredett Orbán Viktor társaságába? A válasz rövid és prózai: 1993-ban a szép emlékű Kurírnak dolgozott, és amikor a lap munkatársai kiosztották maguk között a választásra készülő pártokat, ő leg­fiatalabbként a legkisebb pártot kapta, tehát a Fideszt. Meg is tartotta, annyira, hogy 2009-től hivatalosan is a párt foglalkoztatottja, közelebbről Orbán személyi fotósa lett. Tetszett neki a szerep, mert, mint elárulta, azok a projektek érdeklik leginkább, ahol mód adódik a hosszú távú követésre.

Számára a fényképezés lényege a múló idő, az, hogy az ember megmutatja, hogyan változik, fejlődik valaki. Érdeklődésünkre, hogy Orbán Viktor esetében ez a fejlődés miben nyilvánult meg leginkább, a fotográfus a miniszterelnök humorának evolúcióját jelölte meg. Eleve sem ismert szellemesebb embert nála – vallotta meg –, de érdekes volt felfedezni, hogy az utóbbi időben már gyakorlatilag minden szituációban képes viccelődni. Nagyjából ugyanez igaz a problémamegoldó képességére is – tette hozzá. Azonnal képes felmérni, ki milyen helyzetben, bajban van, és szinte ugyanolyan gyorsan adekvát válaszokat ad. Neki is, amikor a válása után egy alkalommal két mondat után felmérte, mi az élete legfájóbb pontja és elmondta, mit kellene tennie, hogy ne fájjon annyira. Igaza lett.

A 23 éves kooperáció márciusban hivatalosan is véget ért, miután a fotóművészt súlyos és titokzatos betegség támadta meg: részben lebénult, kerekes székbe kényszerült. Ám ez nem jelenti azt, hogy tétlenül töltené napjait. Asszisztensével egy irodalmi szakácskönyvön dolgozik otthonában. És van még terve más is.

Burger Barna íróportré-sorozatát tartja pályája legsikeresebb szériájának. Négy vagy öt évig csinálta, mert, mint már utalt rá, szereti látni múlni az időt. Az arcképcsarnokból ezúttal Esterházy Pétert emelte ki – talán kevesen tudják, jegyezte meg, az író búcsúztatásán az ő fotója szerepelt, így a temetésről szóló összes lapban is ez a kép volt látható, pedig rengeteg másik lett volna, és a családdal nem volt kapcsolata. Ez nagyon jó érzés és nagy megtiszteltetés – osztotta meg.