Bacsó Béla esztéta:
Esterházy Péter nyelv- és irodalomtudatos író, aki számára az, amit ír, a szövegben keletkezik, a szöveg által van, a szövegirodalom nem világidegen, hanem általa és benne van csak a világ, az ember és mindaz, ami Rajta túl van, hiszen semmi nincs általában. A művei talán a kezdettől fogva a szóhasználat vizsgálata mentén irtják és írják körül újra ezt az egyetlen viszonyt, ami nem kimeríthető. A szavak csodálatos életéből sok mindent elárult – nem mindent, hogy nézne az ki – ebből a tudatosságból. „Az irodalom a nyelven keresztül nézi és tapasztalja a világot", ami ugyanazt jelenti, hogy a nyelv egyszerre akadály és lehetőség, mindannak a lehetősége, ami nincs, de még lehet – „be van zárva egy nyelv végtelenségébe és végességébe". Az irodalom nem feszegeti a határokat, hiszen az író számára éppen ennek a bejárása vagy kitapintása az irodalmi szóhasználat. Beleírni a történelem nyelvi szövetébe, azokat az igazságokat és bizonyosságokat kikezdeni, amelyek éppen a nyelvben áthagyományozottak, akár margináliát írni az Íráshoz. Az irodalom irrealizál (Sartre Flaubert-ről) – az irodalom által lehetséges a valóság megsokszorozása, nála is így van ez.
Radnóti Zsuzsa dramaturg:
A hetvenes és a nyolcvanas évtizedfordulón irodalmi rendszerváltásként éltük meg Esterházy Péter első köteteinek olvasását, a radikálisan másképpen megszólaló prózaszövegeket, amelyek fokozatosan, egyre tágabb körökben is befogadottak, elismertek lettek. Nem mondhatom el ugyanezt a drámákról. Különös fénytörésű, szokatlan, nem történetközpontú szemléletük, a dialógusok ironikus, tragikus hangzásvilága, a nyelv hangsúlyos elsődlegessége a színpadi cselekmény kárára, szóval ez a radikálisan másképpen megszólalás nagy kihívás a rendezőnek, dramaturgnak, társulatnak, mert a hagyományos realista színpadi nyelvtől el kell térni. De még nem találták meg Esterházy „nemeuklideszi" színpadi nyelvét. Szakmai éveim során olyan szerencsém volt, hogy néhányszor részt vehettem Esterházy-bemutatók létrejöttében.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
A 2014-es Mercedes Benz, ez a „történelmi revü" véleményem szerint a legérettebb az Esterházy- féle speciális dramaturgiák sorában. Nagyszabású játék a vérzivataros magyar történelemmel, benne az Esterházyak történetével, és fanyar transzcendenciaként az Úr és Lucifer fogadásával. És az egyik súlyos jelenlétű főszereplő az ismét életre keltett, mitikus, istenített és megtöretett Apa figura. Rövidített változatban egyszeri alkalommal felolvasószínházként szólalt meg Vas Zoltán Iván rendező vezetésével. A közönség csak a színészeket és szavakat hallgatta, és bebizonyosodott, hogy a bravúros Esterházy-szövegtűzijáték abszolút színpadszerűen működik önmagában is.
Szebeni András fotóművész:
Mivel végigfotóztam a rendszerváltást Kelet-Berlintől Prágán át Bakuig, az anyagból 1992-ben akartam csinálni egy könyvet. Kellett hozzá valami jó szöveg, illetve nem szöveg, hanem rizsa, ahogyan később Esterházy mondta. S fölhívtam Esterházyt, habár személyesen nem ismertem. Az írásai alapján úgy gondoltam, hogy ha a képek az ő szarkazmusát, bölcsességét és távolságtartását kapják meg, akkor a könyv rendben lesz, így hát fölhívtam, ő pedig azonnal nemet mondott. Annyit tudtam elérni, hogy legalább nézze meg az anyagot. Elmentem hozzá, odaadtam neki a kópiákat, ő rakosgatta a képeket, az egyiket balra, a másikat jobbra, hallgatott, majd azt mondta: maradjunk abban, hogy időnként kell találkoznunk. Egy szóval sem mondta, hogy elvállalja-e a munkát, vagy sem, ezen valahogy túl voltunk, erről már nem is kellett beszélni.
Ezután hetente, kéthetente elmentem hozzá, ő fölolvasott valamit, én röhögtem, ő meg nézett rám, hogy te normális vagy, mit röhögsz, előbb várd ki a végét... A közös könyvünk azért kapta „A vajszínű árnyalat 1988 –" címet, mert azt akartuk, olyan legyen, mint a temetőkben a lakatlan sírok felirata: a születési dátum ott van, de a halálozási évszám hiányzik. A címben a vonás azt jelenti, hogy nem tudjuk, hogy mikor lesz vége. Péterrel jóban lettünk, elnevezett aztán szemes embernek, ezt szerettem. Az elmúlt években kevesebbet találkoztunk, de pár hete köszöntőt írt a hetvenedik születésnapomra. Kaptunk egy vajszínű árnyalatot, ezt írta.
