Világpremierrel jöttek, hiszen a 2012-ben Echo Klassik Award díjat kapott Rojotango lemez dalain kívül készült egy új is erre az estre. Egy olyan számot játszott Claudio Constantini, amit egy héttel korábban komponált kifejezetten Schrott kérésére. Az igazi kunszt az volt, hogy míg Constantini balkezével zongorázott, a jobbal a hagyományos tangózenekarok elengedhetetlen hangszerével, a harmonikára emlékeztető bandoneonon játszott.
Schrott parádés show-t varázsolt, néha „megfuttatva" hangját, megcsillogtatva énekesképességét, meghatódva tapsolta hosszasan zenészeit.
Rojotango az ismert Piazzolla-számokban bővelkedő est címe, címadó dalát pedig Pablo Ziegler, Piazzolla utolsó tíz évének munkatársa adta a művésznek, aki először énekelhette el. Hogy ráerősítsen a Vörös tangó címre, piros fényben úszott az egész színpad, csak a Vígszínház plafonja lett kék. És a majd' 1300 személyes nézőtéren ülők nagy részének ruhája. Erwin Schrott ugyanis megkérte a fesztiválközönséget, csatlakozzanak együtt az Autizmus világnapjának Ragyogj kékben! kampányához.
Csaknem háromórás koncertje és a dedikálás után Eszenyi Enikő igazgatói szobájában azt mesélte, nemcsak az autizmussal élő gyerekeket támogatja. Minden gyerek mellé odaáll, aki hiányt szenved valamiben. Legyen az autista vagy mozgásfogyatékossággal járó cerebrális parézissal élő, rákbeteg vagy hajléktalan, árva. Hogy miért a gyerekeket támogatja? Egyrészt, mert van két gyereke, másrészt fontosnak tartja, hogy az ember megőrizze magában a gyermeki énjét, a nyitottságát a külvilág iránt.
Ezen a napon az autista gyerekekre hívta fel a figyelmet a Vígszínház magyar és külföldiekből álló közönségének, és azt gondolja, ha valaki jó emlékkel megy haza talán elgondolkodik az autizmuson is, szerencsés esetben utána olvas.
A tangó gyerekkorától fontos zenéje Schrottnak, egy korábbi nyilatkozata szerint édesapja gyerekkorában minden reggel azzal ébresztette. Ez azt is eredményezhette volna, hogy megutálja a tangózenét. De inkább szenvedélyévé vált, akárcsak édesapjának, aki hajnali ötkor már a tangó bűvöletében élt. Igaz, hajnali egykor feküdtek, mert édesanyja addig hallgatta a rádiót és énekelt.
A két férfi további közös öröksége, hogy 3-5 óra alvással prímán elélnek. A tangó a kulturális szerepén kívül a hazáját, a gyökereket jelenti Schrott számára, noha világszerte inkább Mozart-operák bariton szerepeiben vált ismertté. Most éppen Mefistót énekel a Faustban, Dulcamarát a Szerelmi bájitalban és Figarót a Figaro házasságában a világ leghíresebb operaházaiban.
Az 1998-as Placido Domingo énekverseny győzteseként vált ismertté, és arra is emlékszik, hogy ifjú éveiben életében először Montevideóban hallotta élőben Domingót. Az El día que me quieras című tangót énekelte Carlos Gardeltől. Nem olyan régen azzal a grúz szopránnal, Nino Machaidze-vel is előadta duettként a dalt Domingo, akivel Schrott Linzben énekli majd ugyanezt július 12-én.
Miközben ezt meséli, megérkezik a várva várt fehér bor. Megpróbálja kiolvasni a Rózsakő nevét, ahogy a koncert alatt a közönségtől is kérdezett egy-egy „hogy vagy?" „köszönöm"-kifejezést. Érdekli a többi felirat is, például a kései szüretelésű. Elégedetten kortyol a borba, testes, gazdag, édeskés, mondja.
|
... és Lidia Baich
/ Fotó: Felvégi Andrea |
„Nem csinálok semmi varázslatot, a csoda maga a zene" – állítja. Tud egy picit tangózni is, és elég jól táncol popzenére. Énekelni nem merne popot, ahogy Frank Sinatra vagy Gilberto Gil dalait sem. Nem akar visszaélni azzal a kinccsel, amit kapott. Elektronikus zenét viszont komponált, a LifeTango címmel a bécsi Life Ball 2013-ra. Ez az elektro-arab-tangó gyakorlatilag a himnusza lett az eseménynek. Mindenkit arra buzdít, vegye meg az ITunes-ban ezt a számot, mert a bevétel az afrikai Hív-vírussal fertőzött gyerekeket segíti.
A tangó sok mindenre jó, állapítja meg. Beszélgetünk például egy operaénekes barátjáról, Matías Haberről, akivel tizenhat évesen együtt énekeltek operát Montevideóban, és néhány éve ttalálkoztak újra. Haber ugyanis a táncosnő barátnőjével, Andrea Seewalddal Down-szindrómás fiataloknak oktat tangót. Egy barátja azt mondta neki, több a jó ember a világban, mint a rossz. De a rosszak jóval hangosabbak. Erwin Schrott hisz abban, hogy ha az ember valami jót akar csinálni, azt általában egy kis teremben kevés emberrel teszi. Pont, mint Matías Haberék.
