 |
| Plakáton a Beatlesszel |
San Remót nyerni sem volt semmi, de az ottani pálmát viszonylag sokan vitték el Nilla Pizzitől Arisáig, ám a Beatlesszel egyedül Peppino di Capri lépett fel az olasz énekesek közül. A mesés liverpooli négyes egyetlenegyszer turnézott Itáliában, s a kivételes vendégszereplés során egyenként fél órát szíveskedett játszani Genovában, Milánóban, illetve Rómában. E három városban öles plakátok hirdették a dél-európai brit inváziót meg azt, hogy a kvartettel Olaszország híres Peppinója szerepel egy műsorban.
Di Capri – eredetileg Giuseppe Faiella – ugyanis rockerként kezdte, miután otthon majdnem annyi lemezjátszótűt használt el, mint fogvájót. A korongokról azonban nem operaáriák, hanem jukebox-nóták szóltak Paul Ankától, Fats Dominótól, Little Richardtól vagy Gene Vincenttől. A kis Peppino már csak azért is fogékony volt a dallamokra, mert a nagypapája szintén zenélt, és hangszerboltban dolgozó édesapja is muzsikált: klarinéton, szaxofonon, bőgőn, csellón egyaránt játszott.
A gyerek előbb a Capri szigetén állomásozó amerikai katonákat szórakoztatta, majd zenekarával, az 1958-ban alapított Rockersszel egész Itáliát elkápráztatta.
A hatvanas évek elején már akkora sztár volt, hogy amerikai kocsikon járt, és naponta háromszáz rajongói levelet kapott, noha 1961-ben elvette Roberta Stoppát, a szépséges torinói modellt. Addigra angol nyelvű olasz számokkal – Let Me Cry, Teach You to Rock, Danny Boy, New York Twist –, illetve angolszász rocknóták feldolgozásával hódította meg az itáliai fiatalságot, de még a korábbiaknál is nagyobb dobásai következtek 1962-ben, amikor adaptálta Pat Boone Speedy Gonzalesét, és két dalával szerepelt Dino Risi Előzés című, Vittorio Gassman és Jean-Louis Trintignant főszereplésével forgatott kultikus filmjében. Ebben a moziban olyan örökzöldek hangzottak fel, mint a Quando, quando, quando (Emilio Pericoli adta elő) vagy a Guarda come dondolo (Edoardo Vianello danolta), továbbá Di Capritól a St. Tropez Twist és a Ben E. Kingtől átvett, az amerikai slágerlistán a tizenegyedik helyen jegyzett Don't Play That Song, amelynek zeneszerzője Ahmet Ertegün, az Atlantic Records tulajdonosa, szövegírója pedig King hitvese, Betty Nelson volt.
Utóbb Peppino di Capri fülbemászó slágerek sorát énekelte az első feleségéhez írt Robertától a Nessuno al mondóig, a Dedicato all'amorétől a Champagne-ig. Az utóbbi kettő különlegessége, hogy az 1967-es kislemez másik oldalán a Hollies játszotta a Non prego per me című olasz dalt, míg az 1973-as szám párja a korongon Gigliola Cinquetti nálunk is közismert Alle porte del sole című dala volt. (A híres szerzőpáros, Daniele Pace és Mario Panzeri kompozíciója Payer András és Vándor Kálmán Találkozásával – „Mondd, hogy álom volt csak az egész" – együtt szerepelt Korda György 1977-es kislemezén.) A hetvenes évektől kezdve Di Capri maga bocsátotta ki andalító korongjait, mivel 1970-ben saját kiadót alapított. Ám olyan számot, amely nyolcvankét verzióba torkollott volna, nem tudott közzétenni.
Ettől azonban feltehetően nem fogta el se szeptemberi, se más havi melankólia...
