galéria megtekintése

Mel Ramos és a buja pin-up lányok

0 komment


Tanács István

Csinos lányok kíséretében érkezik a bohém művész a szegedi REÖK Palotába. Játékosan buja kiállítása az amerikai álom legszebb időszakáról szól. Így csalogatott a meghívó Mel Ramos amerikai festő személyes tárlatvezetésére.

 A mestert, aki idén ünnepli 80. születésnapját, a női nem nagy rajongójának írták le. „Az alkotásokon buja pin-up lányok kihívó pózban tekerednek a kor és egyúttal napjaink emblematikus amerikai termékeire. Coca-Colában és Martiniben áztatják meztelen testüket.” Szombat este valóban felbukkantak a szegedi „napozóválogatott” tagjai, akik igyekeztek buja pin-up lányok módjára viselkedni. Nem nagyon tudtak azonban mit kezdeni a világhírű művésszel, aki gyalog érkezett, nagyon melege volt, és erősen nagyothallott.

A száraz „porlódi” hőség, amelyet az uniós díszburkolat tovább erősített, felülírta a „frivol kaliforniai életérzést”. A művészt bemenekítették a REÖK Palotába, az összesereglett járókelők utánatódultak a második emeletre, ahol dezodor- és izzadságszagú forróság uralkodott. Az idős mester elmesélte, hogy a középiskolában, 15 vagy 16 évesen figyeltek fel rajzkészségére. Képregényfigurákat szeretett rajzolni, Supermant, Batmant, Marvelmant.

A főiskolán az absztrakt expresszionizmus volt még az uralkodó irányzat. Az absztrakt kiüresedett, ezért többen úgy érezték: vissza kell térni a figuratív festészethez. Az, amit később pop artnak kezdtek nevezni, művészi és üzleti sikert hozott. Mel Ramos így írt erről: „Kétségbe voltam esve 1960-ban, miután föladtam az absztrakt expresszionista festészetet. Elkezdtem olyasmit festeni, amit gyermekkoromban nagyon szerettem – amerikai szuperhősöket. Festettem egy Supermant. Megváltozott az életem, megszületett a pop art, és engem elragadott ennek az egésznek az energiája.”

 

Később ebbe a körbe tartozott sokak mellett Andy Warhol, Roy Lichtenstein, Ed Ruscha. Sok minden benne volt, még több dolgot belemagyaráztak a pop artba. Például, hogy lerombolta a falat a tömegkultúra és a magas művészet között. A második világháborúban győztes Amerikában bontakozott ki a fogyasztói kultúra, világmárkák, globális celebek jelentek meg. A mezítelen, szép női test épp úgy a fogyasztás szimbólumává vált, mint a Coca Cola. Összekapcsolódott mindez az amerikai álom mítoszával: ha tehetséges vagy és keményen dolgozol, meggazdagodhatsz, és látványosan fogyaszthatsz mindent, aminek a birtoklása a sikeredet, a menőségedet bizonyítja.

Hogy volt-e ebben irónia, ahogyan egyes szakírók állítják? A képregény kontextusából kiemelt magányos Superman valójában esendő és sérülékeny? Hogy ezek az alkotások építik-e, vagy kigúnyolják a konzumidiotizmust, miközben korlátozott számú sokszorosításban példátlan üzleti sikereket értek el? Nem tudom.

Hogy mi volt a hatása világszerte? Például az akkori szocialista Magyarországon? Innen vágyakozva úgy tűnt, a szépség és a szabadság egy és ugyanaz. A szépség és a szabadság a jó élet. Jó étel, jó ital, jó kocsi, jó nők. Egyáltalán nem csodálom, ha Aczél György az amerikai kultúrimperializmus részének tekintette ezt, és nemigen támogatta.

Olvastam egy tanácsadó cikket, hogyan kell berendezni ma egy retro helyet Budapesten. Nem az 1960-as évek Magyarországa, hanem a korabeli Amerika szimbolikus tárgyait kell a falra akasztani. A Bambi vagy a fekete címkés cseresznye fílingje utólag sem olyan, mint a Coca Coláé vagy a Martinié.

Mi motiválja még 80 évesen is az alkotásra? Mel Ramos azt felelte Szegeden: a pénz. Ironikusan mondta, de komolyan gondolta. Megkérdeztem tőle, él-e még a pop art. Valószínűleg nem – válaszolta. Valami elromlott. A pop art művészei elkezdtek külön utakon járni. Többségük, az ő legjobb barátai meghaltak azóta. A pop art, ha él, mint az ő újabb műveiben is, azért él, mert fenntartja magát – de nem fejlődik, nem lesz jobb, vagy újabb az, ami az 1960-as években megszületett.

Valószínűleg az amerikai álom sem él már – felelte a következő kérdésünkre. Őrült dzsihadisták, fanatikus gyilkosok bukkannak fel. Amerika nem az, ami volt. Az ő amerikai álma persze megvalósult: híres és gazdag lett 1960-ban. Azóta pedig ezt folyamatosan fenntartja.

Megkérdeztem Mel Ramos szintén 80 körüli, ősz feleségét: nincs-e irónia abban, hogy Marilyn Monroe-utánzat lányok fogadják a férjét, akivel ő sok évtizede harmonikus házasságban és sikeres üzleti kapcsolatban él.

– A happening csak fantázia – felelte. – Nagyon jó ötletei vannak, és kiváló festő. Sohasem vitt kiállításra olyan képet, amely nem volt tökéletesen készen. Nagyon komoly ember. A gyermekeink sikeresek. A lányunk irányítja a művészeti tevékenység üzleti részét.

Mesélt volna még, de a lányuk, aki elkísérte őket Szegedre is, tapintatosan kézen fogta, és elvezette a diktafon mellől.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.