Ha az olvasó éppen azon törné a fejét, mit kezdjen egy rámaradt, ritkaságokkal nem éppen túlterhelt magánkönyvtárral, az első jó tanácsunk: a reménnyel csínján bánjon. Könnyen azon kaphatja magát ugyanis, hogy ott áll az antikvárium becsüsének asztala előtt és szomorkodik, amiért a szakember a fejét rázza: ezt sem tudom megvenni, ezt sem, na ezt meg pláne nem.
Míg korábban lényegesen több műfajt, rengeteg diszciplína könyveit be tudták venni, ma már sokkal jobban meg kell hogy szűrjék, mi az, amit a polcra tesznek az antikváriusok – mondja Bogner Barbara. A budapesti Margit körúton található Ráth Mór antikvárium üzletvezetője arról beszél, hogy nemcsak az antikváriuskörökben régóta abszolút páriának tekinthető ötvenes, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évekbeli szépirodalom nem megy, de már a kortársak se nagyon. Ezért még utóbbi csoportból is nagyon meg kell gondolnia, mi az, amit bevesz.
S hogy mi az, amivel jó eséllyel kopogtathat, aki szabadulna könyvtára egy részétől? A minőségi művészeti albumok, művészettörténeti munkák, a pszichológia, a filozófia, illetve a patinás régi történeti, földrajzi sorozatok, útleírások, térképek, első kiadások még ma is népszerűek.
Bogner szerint mindenképpen energiát spórol, aki egy lajstrommal érkezik először a kiszemelt antikváriumba, így méri fel, mi az, amit el tud adni az adott helyen – mert bár így is csekély az esély rá, hogy az egész kollekciótól megszabaduljon, legalább nem kell sokszatyornyi könyvet potyára cipelnie.