 |
Egy igazi „belgikum” Karel Goetghebeur brugge-i üzletében
Ellen de Meulemeester |
– Igazi eszmélés – mondja. Tizenkét évesen be is iratkozott egy ostendei zeneiskolába, de hamar kiderült, az első három évben csak zeneelmélettel foglalkoznak, majd utána engedik meg, hogy hangszerhez nyúljon, akkor is inkább zongorához. –Úgy éreztem, becsaptak – meséli már nevetve. Vette a sátorfáját, és továbbállt.
Huszonhét évesen újra rátört a zenélhetnék, vett is egy szaxofont, és elkezdett tanulni magától. Újból beiratkozott zeneiskolába, amit most már másfél évig bírt, egészen eddig a pontig: – Állandóan gyerekdalokat játszattak velem. Mondtam, hogy az én szaxfonomat nem erre találták ki, kicsit talán makacs voltam – mondja Karel.
A hangszer mégsem engedte el, s ő sem engedte el azt. Régi darabokat kezdett vásárolni, szétszerelte őket, hogy újra összerakja, ami nem mindig sikerült elsőre, így járta a hangszerboltokat segítségért.
– Beleszerettem a technikába, ahogy az egyik billentyűt benyomod, több másik is bezáródik, és ennek tökéletesen kell működnie, kommunikálnia –meséli. Így a zenélésből szerelés, és összeszerelés lett, majd gyorsan meg is szerezte egy tajvani szaxofonmárka forgalmazói jogát. Aztán inkább saját vállalkozásba fogott.
Jól emlékszik 2012. február 22-re, éjjel fél három lehetett. Amikor normális ember alszik, Karel regisztrálni akarta a cégnevét, ám rábukkant, hogy Adolphe Sax cége nincs bejegyezve. – Olyan izgatott lettem, hogy fel akartam ébreszteni a feleségem, de aztán nem mertem – mondja Karel arról, hogyan sikerült az idén 200 éve született hangszerkészítő nevével fémjelzett céget megszereznie. Az örökösök elhunytak, a fia, 1929-ben a csőd szélén tántorgó céget eladta egy francia vállalkozásnak, amely még pár évig megtartotta az Adolphe Sax nevet, majd elhagyta
|
| Sax-sör - Ellen de Meulemeester |
Persze nem volt olyan könnyű otthagyni a biztos, marketingmenedzseri állást egy gyógynövénycégnél. – Mercedesem volt, és túl sok pénzem – monda nevetve Karel. „A hajó biztonságban van a kikötőben, de nem azért építették, hogy ott álljon” – erre gondolt, amikor belevágott az üzletbe a hajóépítő unokája.
Karel úgy érzi, boltja igazságtétel is az ambiciózus Adolphe Saxnak, akinek nagyon nehéz élete volt. Betegeskedett, háromszor ment csődbe, különcként kezelték Belgiumban és Franciaországban is, a konkurencia az életére tört.
Sax 1840-ben fedezte fel a szaxofont: olyan fúvós hangszert akart alkotni, amelyen olyan gyorsan lehet játszani, mint a klarinéton, de jobban hallatszik szabadtéren. Karel azt meséli, Sax a korát megelőzve felismerte, a hang nemcsak hullám, hanem vibráció is, s hogy a billentyűk alakja, magassága is befolyásolja a hangszínt. Szegényen halt meg, sosem látta találmánya nemzetközi sikerét.
Belgiumban utoljára az 1950-es években készítettek szaxofont. Karel egyelőre importálja az alkatrészeket, a billentyűk alatt található kis párnácskát külön neki készítik Franciaországban. Azt tervezi, hogy legkésőbb 2015-ben elkészíti egy teljes mértékben belga hangszer prototípusát, és reményei szerint öt éven belül indulhat a gyártás. Jelenleg régi szaxofontesteket kombinál modern billentyűzettel. – A mostani, modern szaxofonok nagyon profik, de nincs karakterük – magyarázza. Húsz órába telik egy hangszer összeállítása Karelnek, aki egyelőre egyedül dolgozik.
– A küzdelemhez vagyok szokva, de most ajtók nyílnak meg, szakértők, specialisták keresnek meg – mondja, s megvallja, a sok baráti segítség, a megértő család nélkül nem sikerülne. Azt mondja, vásárlói mindenfelől érkeznek, diákok, profik egyaránt, mostani szaxofonjaival megpróbál kicsit a piaci árak alá menni.
– A kör bezárult: Sax Dinant-ban, Vallóniában született, Brüsszelben találta fel a szaxofont, én pedig flamand vagyok, szóval ez egy igazi belga sztori – mondja Karel. – Nekem ez egy álom megvalósulása – teszi hozzá, és kezembe nyom egy saját recept alapján, teljesen belga komlóból készített sört. A címkéről persze hogy Adolphe Sax kacsint vissza.
