Az 1956-os Petőfi Kör születésének hatvanadik évfordulójára, március 17-re a Blinken OSA Archivum, a Göncz Árpád Alapítvány és az ELTE Társadalomtudományi Kara összehívta az új Petőfi Kört, melynek első vitája a szabadságról szólt.
A vitát az ELTE szociológus doktoranduszai, Nagy Alíz és Halász Péter kisfilmje vezette be, melyben Orbán Viktor szabadságról szóló szavait vágták össze a kormány ellen vonuló diákokéval és egyéb tüntetőkével, a végén Pukli István március 15-i megállapításával, miszerint, ha ma nem fogunk össze a szabadságunkért, akkor holnap nem lesz miről beszélni.
Az első előadó, Dénes Balázs, harcedzett jogvédő elképzelte, mit szólna Petőfi Sándor a sajtószabadság, a vallásszabadság és egyéb szabadságok mai állásáról, majd sorolta e gyászos állapot okait. Úgy találta, hogy a hatalom azért bonthatja le a mi szabadságunkat valódi ellenállás nélkül, mert az ország társadalmát az apátia, a közöny uralja. Kevesen hisznek a változtatás lehetőségében, annál többen vetik meg azokat, akik közügyekkel, politikával foglalkoznak, hiányzik a polgárok aktív közössége, az emberek zöme vészesen alulinformált, nem olvas, nem tájékozódik, nem zavarja mások elnyomása, például a cigányellenes diszkrimináció (sőt...).
A társadalom amnéziás, senki nem emlékszik rá, hogy a politikusok mit mondtak pár évvel ezelőtt, ezért a köpönyegforgatásnak, hazudozásnak nincs kockázata, nyugodtan lehet például emberjogi falkaként gyalázni azokat a jogvédőket, akiket ugyanazok a politikusok ellenzékben harcostársként magasztaltak. Túl sokan gondolják: fontosabb, hogy a miénk legyen a hatalom, mint az, hogy demokratikus legyen. Az iskolából pedig úgy kerülnek ki az újabb és újabb generációk, hogy semmit nem hallanak a demokrácia normáiról, intézményeiről, piacról, társadalmi egyenlőtlenségről, semmiről, ami a közéleti aktivitáshoz nélkülözhetetlen.
