Pénzügyi zseni volt, előbb az olaj-, majd az urániumüzletbe fektetett be. Ahogy elkezdett dőlni a pénz, modern (XIX. század végi és XX. századi) festményeket és szobrokat vásárolt. Biztos kezűnek, biztos ízlésűnek bizonyult. Amikor a hatvanas években a gyűjteményéből hatezer darabot közkinccsé tett, a műállománya már a világ egyik legnagyobb magánkollekciója volt.
 |
| Etienne Hajdu: Adolescence (márvány) |
„Gyűjteményemet az Egyesült Államok népének szánom, ez csekélység ahhoz képest, amit én és a többi bevándorló ettől az országtól kaptunk. Amit itt elértem, sehol máshol nem sikerült volna.” Így született meg a Joseph H. Hirshhorn Museum and Sculpture Garden Washingtonban 1974-ben. Nemcsak a hely, hanem a cilinder formájú, lábakon álló, Gordon Bunshaft alkotta épület is méltó építészeti környezet. A gyűjtemény 1981-ben, Hirshhorn halála után, végrendeletének megfelelően újabb 6000 műtárggyal gazdagodott.
A gyűjtemény egyik különlegessége, hogy a szobrok legalább akkora – ha nem nagyobb – súllyal vannak jelen, mint az ugyancsak jelentős festmények. A kertben nagyméretű szobrok (Calder, Henry Moore, Rodintől a Calais-i polgárok, Yoko Ono fája, Kenneth Snelson antennaszerű konstrukciója) állítják meg a látogatót. Az emeleti, a belső kertre néző körfolyosókon időről időre a gyűjtemény kisebb méretű szobraiból álló válogatás látható.
Van miből meríteni, a mostani a Spekulatív formák címet viseli (kurátor Mika Yoshitake), és az egész huszadik századot átölelve ötvenkilenc gyönyörű alkotás látványát kapjuk ajándékba! Etienne Hajdu (Hajdu István) talányos című és talányos formájú szobra az 1957-ben készült Adolescence. A még nem felnőtt, de már nem is gyerek testében és lelkében támadó feszültség részben a szobor reliefszerű finom formájában, részben pedig a márvány erezetes mintázatában válik átélhető valósággá.
Henri Matisse Back I–IV (1930–1931) négy panelből álló bronz domborműsorozata egy női hát embernagyságú lenyomata. Az elsőtől a negyedik felé a test antropomorf mása egyre egyszerűsödik, egyre geometrikusabbá, absztraktabbá válik. Max Bill 1947-ben készült rafináltan egyszerű műve a Möbius-szalag szobrászi átlényegítése aranyozott rézlemezből (Endless Ribbon from a Ring), amely kőtalapzaton állva az időtlenség emlékműve.
A nagy román szobrász, Constatin Brancusi, aki Párizsban dolgozott, egyik legszebb, legjobban ismert szobrával szerepel (Torso of a Young Man, 1924). A két csonka gúlából alkotott faposztamens, a rajtuk álló hófehér márványkocka és a három hengeres idomból összeállított absztrakt torzó (bronzból, polírozva) a letisztult klasszikus formák nyugalmával és egyensúlyával hat a nézőre.
Speculativ Forms. A washingtoni Hirshhorn Museum kiállítása
Etienne Hajdu külföldi méltatása
Az erdélyi származású, Párizsban alkotó szobrász, Etienne Hajdu (Hajdu István) 1961-es párizsi kiállításáról Bálint Endre így írt: „Láttam, helyesebben látni szerettem volna a műveit, de olyan publikuma volt, mint nálunk egy MTK–FTC meccsnek; nyakferdüléssel és tyúkszemekkel tértem vissza épinay-i támaszpontomra. De amit láttam, igen finoman, jól véghezvitt dolog: részben kisebb márványplasztikák, amolyan Jánus-arc-szerűek, érzelmes fogalmazásokban, jól elrendezve.” Hajdu számos nagyméretű köztéri szobra áll szerte a világon – Fernard Leger mondta róla, hogy szobrai teret kívánnak –, Magyarországon azonban sajnos egy sem. De néhány kisebb alkotása a Szépművészeti Múzeumban megtalálható. A francia Becsületrend kitüntetettje 1996-ban hunyt el.
