Ha már a legapróbb hangból is tudjuk, ki csattog fel a lépcsőn, melyik szomszéd neszez a gangon, hányadik emeleten csattant egy lakás ajtaja, akkor valószínűleg már jó ideje egy a legkülönbözőbb figuráknak otthont adó bérházban élünk. És ha mindenki egyszerre zajong, akkor az már olyan, mint egy koncert. Szinte mint a Soharózáé. Persze a 2008-ban alakult 25 tagú kísérleti vegyeskórus Közös képviselet című bérházkoncertjének zenei anyaga rendkívül sokféle: sanzon, bolgár népdal, szankszrit mantra, a lakógyűlést egy vallásos szertartással párhuzamba állító kántálás, régi pártlapból, kortárs versekből és a Wikipédiáról szedett szövegekkel keverve.
 |
| A Soharóza próbál a Paloma művészudvarban |
A koncertszínház szereplői tipikus bérházi figurák, de az előadás mögött nem kell egybefüggő történetet keresni, inkább történettöredékeket, amelyek arról szólnak, hogy az olyan, mindenki által azonnal beazonosítható és így ismert karakterek, mint a "főállású" fiatal anyuka, a házsártos idős néni vagy az ideig óráig a városban tartózkodó külföldi hipszter milyen frusztrációk, sérelmek, vágyak mentén élik az életüket egy többé-kevésbé együttműködő, de mindenképpen együtt élő közösségben. A történetnél sokkal fontosabb az élmény- és a hangulatteremtés, ami miatt nem is olyan hosszú idő után a néző úgy érzi, ő is tagja a közösségnek, mert ő is ilyen.
