Seprű, demokrácia

Izgalmas volt a kubai-amerikai Anthony Goicola Straged Landscape (Megrendezett táj) című képe a Senda galéria standjánál. A japán metszeteket idéző, borús kép közepén hegyvonulat csúcsosodik, ám látjuk, a hegy nem több, mint díszlet, az alatta felfedezhető tartószerkezet ezt elárulja. A kép előterében kihajtható műanyag székek, piros szalaggal körbezárva. Ember sehol. Nyomasztó, mégis ismerős.

Mathieu Pernot képe a belső betonszerkezetekről szintén ezt a nyomasztó ismerősséget sugározza a párizsi Eric Dupont galériánál. Erre rímelnek az antwerpeni 51-es galériától Michael Wolf képei az ázsiai panelrengetegekről, ahol egy ablak mögé többnyire egy egész családot kell képzelnünk, de szűken csak az épületet látjuk narancssárga, szürke, barna színekben. Xavier Mary müzlisdobozokból öszszeállított 2013-as oroszlánfeje nagy népszerűségnek örvendett a látogatók körében, a bámészkodók rendszeresen fotózkodtak a jólmegtermett karamellás és csokis reggelit idéző állatfejjel.

Az 1992 óta együttműködő bécsi Muntean és haifai Rosenblum kollaborációját a portugál Mario Sequira Galéria hozta el, olajfestményük tinédzsereket örökít meg egy erdei bulizás után, realisztikus ábrázolással. A lipcsei galerieKleindienst galéria elsősorban Tilo Baumgartel képeinek hatására elveszett világos, vagy valamilyen ijesztő utópia képeivel csalogatta az érdeklődőket.

A fiatal brit David Brian Smith olajfestékkel, fl uoreszkáló pigmenttel és arannyal készült képei egyszerre futurisztikusak és hagyományosak, hatásuk leginkább a szimbolizmusra emlékeztetnek. A brüsszeli Albert Baro nian galéria több pásztort és nyáját megörökítő képet mutatott be.

Az egyik legérdekesebb alkotást a litván Zilvinas Kempinas jegyezte, akinek azt aművét állította ki a vilniusi galéria, amelyben két nagy ventilátor közé helyez úgy el egy mágnesszalagot, hogy az anélkül lebeg a két szerkezet között, hogy bármikor leesne vagy belegabalyodna bármibe. A véletlenre, a természetre, a fizikára hagyja, hogyan táncol a szalag a „szélben”.

Az Art Brussels keretében fórum is volt, a beszélgetések a gyűjtők viselkedésére koncentráltak. A Gent melletti Dhondt-Dhaenens Múzeum vezetője, Joost Declercq arról mesélt, hogy a globalizáció a gyűjtőkre is hat, nemcsak arra figyelnek, hol kutassanak, hiszen a „lelőhely” ma már bárhol lehet, hanem arra is, milyen az a művészet, amit keresnek.

Magyarországot a Molnár Ani Galéria képviselte. Molnár Annamária lapunknak elmesélte, először vettek részt a vásáron Brüsszelben. – Érdekesnek tartom a közönséget, és nagyon pozitív, hogy sok a progresszív művészetre nyitott gyűjtő és kurátor – mondta a standnál, ahol láthatóan élénk volt a látogatók érdeklődése. A galériából Benczúr Emese, Cseke Szilárd és Farkas Dénes műveit egy közös koncepció alapján válogatták ki Brüszszelbe.