Semmi sem változott ötszáz év alatt, a romákat szidják, a magyarok meg csak zabálnak

– Azért ma már nem tartják rabszolgaságban a romákat.

– Természetesen nem, de

a roma népességgel kapcsolatos nézetek és dogmák nem változtak. A románok zöme pontosan úgy tekint rájuk, mint mondjuk az őseink ötszáz éve.

Hovatovább a hatalommal való szembenállás, a nők helyzete, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus, illetve a nacionalista felhangok ma is részei mindennapi életünknek Romániában, de továbbmegyek: egész Kelet-Európában.

– Történelmileg hiteles ez a filmje?

– Remélem, hogy az, én arra törekedtem, hogy az legyen. Felkértem egy történelmi szakértőt, de például a forgatókönyv számos dialógusa kortörténeti iratokból és irodalmi művekből származik. A forgatókönyvet végül odaadtuk több roma és nem roma szakértőnek, és egyaránt figyelembe vettük a véleményüket. Számos civil is csatlakozott a stábhoz, az egyik szerepet például egy roma jogi aktivista alakította.

Radu Jude mától látható műve furcsán rímel Goda Krisztina Veszettek című filmjére Stefanie Loos / Reuters

– Az ortodox szerzetes, akivel a két csendőr összefut, mond egy igen cifra, ám roppant humoros monológot, melyben minden európai nemzetet kioszt. A magyarokról például azt állítja, hogy sokat zabálnak.

– Igen, de sajnos az érdem nem az enyém, ezt a monológot Cilibi Moise zsidó származású román humorista írta még a tizenkilencedik században.

Nem tudom, hogy a nemzetekkel kapcsolatos jelzőket milyen logika szerint szedte össze: vagy igazak, vagy nem, nem dolgom eldönteni...

(nevet). Azért használtam a szöveget, hogy megmutassam, még az ilyen egyszerű sületlenségek is milyen hatásosak tudnak lenni, ha egy fontosnak tartott személy szájából hangoznak el.

– Nem tart attól, hogy ezeknek a szélsőséges jelenségeknek és eszméknek az ábrázolása sok esetben kontraproduktív is lehet? Hogy a rasszista érzelmű nézők csak az érem egyik oldalát, az általuk igaznak hittet fogják látni?

– Dehogynem.

Egy film nem tudja az embereket megváltoztatni, ugyanakkor nem lehet a problémákról úgy beszélni, hogy nem nevezzük meg azokat. Mint művész, abban tudok reménykedni, hogy még a nacionalisták is minimum elgondolkodnak az Aferimen.

Persze a kritikát és a gyűlöletet sajnos nem lehet elkerülni. Már a premier előtt, mikor még senki sem láthatta a filmet, számos szélsőjobboldali támadás ért minket. Ez szimpla idiotizmus. Hasonló volt a helyzet,mint amikor Magyarországon bemutatták Fliegauf Bence Csak a szél című filmjét. Úgy vélem, egy filmrendezőnek kifejezetten az a feladata, hogy megmutassa a kellemetlen valóságot is. Sajnos Romániában és Magyarországban az közös, hogy nagyon sok ember nem hajlandó beszélni a problémákról, sőt, azt tekintik problémának, ha valaki meg meri kérdőjelezni az igazukat.

– Félt valamitől a forgatás alatt?

– Volt egy visszatérő rémálmom, hogy az egész film átcsúszik egy vállalhatatlan melodrámába. Sokan rosszul használják ennek a műfajnak az eszközeit: azt hiszik, hogy érzelmek kicsikarásával lehet csak eredményt elérni. Ez óriási tévedés. Azért is választottuk, hogy fekete-fehérben forgatunk, hogy éreztessük: amit a néző lát, az csak egy lehetséges rekonstrukciója az igazságnak. Meg persze azért, mert szeretem John Ford filmjeit.

– Hogy áll Emir Kusturicával? Ha a romák filmes ábrázolásáról beszélgetünk, nem hagyhatjuk ki a nevét.

– Bizony nem. Kusturica óriási tehetség, de egy porcikám sem tud azonosulni azzal, ahogy ő gondolja az élet mozgóképes ábrázolását.

Amit ő csinál, annak semmi köze a realitásokhoz, a drámát vígoperává torzítja.

A romáknak pedig rengeteg kárt okoz azzal, hogy klisészerűen ábrázolja őket, felnagyítva a legrosszabb közhelyeket. Az Aferim! esetében a külsőségek helyett az emberek mentalitásának ábrázolására helyeztem a hangsúlyt.

– Amikor Berlinben átvette a legjobb rendezésért járó Ezüst Medvét, a román kormánynak üzent, hogy támogassák jobban a művészetet.

– Így van. Hiszek abban, hogy ha közpénzt osztunk filmkészítésre, akkor olyan produkciók kapjanak, melyek fel tudnak mutatni művészi értéket, elgondolkodtatók vagy akár provokatívak. Kommersz filmek készítésére állami pénzt adni értelmetlen pazarlás: az ilyen műveket a piacnak kellene finanszíroznia, mint mondjuk a könnyűzenei koncertek esetében. Mondjuk, elég sok kólát és hamburgert adnak el a multik Romániában, visszaoszthatnának a profitból.