Saját hazájában válik Gulliverré

S mit jelent Gulliver rendszeridegensége nálunk?

Ha egy idegen Magyarországra jön, valószínűleg azt fogja tapasztalni, hogy ez egy jó ország. Kellemes és kényelmes ország. Magyarország inkább a magyaroknak kellemetlen, mármint a társadalom azon részének, amely értőn és kritikusan gondolkodik.

„Magyarnak lenni mindig feladat” Földi D. Attila / Népszabadság

Miben áll ez a kellemetlenség?

Kellemetlenséget okoz a napi politika, az általános rosszkedv és depresszió, az általános hazugság, az önismeret hiánya, az önértékelés zavara, és még sok minden más. Magyar állampolgárként én kellemetlenül élek ebben az országban, kényelmetlenül érzem magam itt, de hát az enyém.

Hogy Esterházyt idézzem: Ó, Roberto, nagyon kemény szavak ezek...

Miért kemény szavak? A családod életébe, a mindennapjaidba, a civil tempódba szól bele újra és újra a politika. Olyan csalódás érte ezt az országot, hogy fogalmazhattam volna radikálisabban is. Az elmúlt tizenöt-tizenhat év nagy csalódás volt, mert a saját nemzedékemet láttam politikai zombivá válni. Bérhazudozók lettek, felvették a cinizmus maszkját, és az rájuk égett. Hiteltelenek, hitetlenek. Kemény szavakat használok, mindezek ellenére ez az én hazám, és azt, ami az én hazám, azt nem hagyom. Amit én szeretek belőle, ahhoz ragaszkodom, azt nem adom oda. Ez például­ Bartók zenéje. A Himnusz. A kokárda. A magyar mondat. A magyar nő. A magyar férfi. A magyar kisgyerek. A magyar mese. A magyar bor. Esterházy Péter. Bodor Ádám. A magyar orvosok. Illetve a magyar orvosok egy része. S most annyiszor kimondtam, hogy magyar, hogy hadd tegyem hozzá: valamilyennek lenni, jelesül magyarnak, az mindig feladat. Sok záróvizsga, kisvizsga, nagyvizsga, érettségi, bukás. S azt, hogy magyar vagyok, folyamatában élem meg, ez nem egy állandósult zárvány bennem, hanem a jelenségekhez és a pillanatnyi történésekhez való folyamatos alkalmazkodás. Nem is alkalmazkodás, inkább kihívás. Most szerintem aránytalanul rossz­ periódusban vagyunk, és ilyenkor az ember Gulliver lesz a saját hazájában. De nem a fizikai méretei miatt,­ hanem azért, mert annyira más.

S mit lát Gulliver most Magyarországon?

Szerintem azt, hogy másképp viselkedik a magyar odahaza, s másképp külföldön. Ha külföldön van, akkor sok magyar eléggé otrombán viselkedik. Itthon is szélsőséges a viselkedése, de a szélsőségben minden benne van, ami szélsőségesen rossz, s ami szélsőségesen jó és kedves. Ha téged egy magyar megölel, akkor megroppan benned egy csont, pedig szeretettel teszi. Ha pedig utál, akkor nagyon utál, s nem is akar érteni téged. Nem vesz figyelembe. A magyarnak valószínűleg az a titka, hogy nem tanulta meg a középutat, a mértéket. Emiatt azonban éppen a mértéktelenségében izgalmas, egzotikus és kellemetlen egyszerre.

A jövő heti jelentése arról szól, hogy Gulliver szemével miként válnak a magyarok. Mi inspirálta ezt a témát?

Az, hogy a nyilvánosság előtt elvált egymástól két nagyon jó barát, két egykori kollégiumi szobatárs, és a válás után az egyiknek elkezdték lebontani a hirdetőoszlopait Budapesten. Ez volt az apropó, ebből próbáltam egy tágasabb lélegzetű szöveget fabrikálni.

Nagyon sokat dolgozik, húsz éve heti három tárcát ír, s idén jelent meg az új regénye, a Taligás. Jut idő pihenésre, vagy már cédulázik egy új könyvhöz?

Egy tízrészes Szív Ernő paperbacksorozatra készülök. Újra ki kellene adni a három korábbi Szív Ernő-válogatást, és összeállítani további hét tematikus tárcakönyvet. Most azon dolgozom a kiadóval, hogy ezt a tízkötetes paperbacket hogyan lehetne szépen megcsinálni.