A Merkur vállalat Röppentyű utcai használtautó-telepén készítette ezt az élettel teli képet egykori kiváló kollégánk, Mikó László.
A távoli háttérben látszó (másoknak: látszódó) Tahi utcai lakótornyok és a tájba simuló magasfeszültségű traverzek azóta is vígan állják a sarat, ez a Gulliver-csatos mokasszin meg a slankított Fékonos nejlondzsörzé pulcsi itt, legelöl azonban már aligha köszön vissza, amiképp a vidéki Magyarország egykorú emblémája, a kissé hátrébb feltűnő háromlyukú műbőr kalap se. 1972 májusát írtuk ekkor.
A felvételen megörökített, összességében eléggé nepperszerű figurák a jelek szerint csak nézelődnek, orientálódnak, a vásárlás maga ugyanis akkortájt egészen másképp zajlott.
 |
| A Merkur vállalat Röppentyű utcai használtautó-telepe Mikó László / Népszabadság/archív |
Egy remek poszt szerzője például ekképp emlékezik vissza: „Hát azért a Röpin sem volt egyszerű (használt) autóhoz jutni! Még hogy »kinézett magának az ember egy használt autót és megvette!« A sógorom sztorijából tudom, hogyan jutottak 1979-ben egy Trabant 601-hez. Nyitáskor beözönlött vagy 300 ember a telepre, aznap állt bent mondjuk 80 autó. Ők Trabantra »utaztak«, ezért odavágtattak egy szimpatikus, világoskék színű példányhoz, és – vételi szándékuk jeleként – rátették (sógorom meg a felesége is) a személyi igazolványukat a motorháztetőre. Rajtuk kívül így tett még 9 további potenciális vásárló (nekik is ez a kocsi nyerte meg a tetszésüket). Tíz perc múlva megjelent egy helyi hivatalnok, begyűjtötte a személyiket (11 db), majd a szemük láttára berakott egy sötét vászonzacskóba 10 sárga meg 1 fehér pingponglabdát. Ezután ábécésorrendben járultak a potenciális vásárlók a zacskóhoz, benyúltak, és kihúztak egy labdát. Az első pasas sárgát húzott (tehát »nem nyert«), a második (a sógorom) szintén sárgát, a harmadiknak sorra kerülő sógornőm viszont kihúzta a fehéret – övék lett a Trabant! Szóval a félretett pénzen kívül szerencse is kellett ahhoz, hogy a Röppentyű vagy az Öv utcai telepen valaki használt autót tudjon vásárolni!”
