|
A Szolidaritás bebörtönzött vezetői: Henryk Wujec, Lech Dymarski, Janus Onyskiewicz, Jacek Kuron és Jan Rulewski
Google Cultural Institute |
Mi eggyel, ahhoz sincs köze kormányunknak, az OSA Archívumának (a Közép-európai Egyetem Nyílt Társadalom Archívumának) anyaga és szakértelme áll mögötte, és november 13. óta látogatható. Sok mindent tudnak a képek, amit a szavak nem. Leírhatatlanok például a mártírhalált halt Jerzy Popieluszko felé forduló sugárzó arcok a sűrű tömegben a gdanski Szent Brigitta-templomban. És a Szolidaritás bebörtönzött vezetőinek eltökélt léptei a börtönséta idején a szögesdrót árnyékában.
De azért sok mindent tudnak a szavak is, amiről méltatlanul kevesen tudnak. A diktatúra elleni harc sok-sok hőséről és áldozatáról. Például arról, milyen kiterjedt hálózatot alkotott Csehszlovákiában a legendás jezsuita Kolakovic atya tevékenysége nyomán szerveződött „Család”, melynek tagjait már az antifasiszta ellenállás idején felkészítették az antikommunista ellenállásra, a kínzások, a kihallgatások elviselésére, melyekben aztán az atya után Családja sok-sok tagjának is része volt.
A legkeményebb bűnözőkkel közös cellákban tartott és nékik kiszolgáltatott több száz katolikus pap között ott volt például sokéves börtönbüntetésével Ján Korec titkos püspök (civilben és szabadlábon: éjjeliőr, karbantartó meg olyasmi), aki nemrég ünnepelte kilencvenedik születésnapját. Számtalan súlyos sorssal és nagy személyiséggel találkozhatunk ezeken a kiállításokon.
Magyar kiállításból ugyan csak egy van, az viszont több és jobb, mint a többi. A néző minden ponton eldöntheti, továbbhalad, vagy mélybe fúr. Mennyire akar a dokumentumok, belügyi jelentések, Szabad Európa-szövegek, fotók, videók, interjúk, diák, történetek részleteiben elmerülni. Megnézheti a Warner-Pathé News 1957 januárjában készült dokumentumfilmjét a vérbe borított országból menekülő emberekről, akik a halálos veszélyből egyenesen belecsobbannak a nyugalomba, jólétbe és szabadságba a 21 ezer menekült bőkezű befogadására kész Egyesült Államok „történetének legnagyobb kegyességi akciója” által.
Rögvest mellénézhetjük a Belügyminisztérium „Rendőrfilm” cégének egyetlen névvel sem jegyzett „dokumentumfilmjét” azokról a bebörtönzött gonoszokról, akik a villámgyorsan újjáépült, konszolidált, a békés, nyugodt gyarapodást élvező országot vissza akarják taszítani a véres terrorba és nyugati ellenségeinek karmaiba. Látni fogjuk, hogy a hatalmas különbség ellenére, amely a két filmet a szabadság értékei szerint megkülönbözteti, a sematizmus mégiscsak teremt közöttük némi rokonságot.
|
Leszámolás a munkásállam közellenségével, a krumplibogárral
Magyar Diafilmgyártó Vállalat |
Az említett bogarak egy 1955-ös diafilmből bújnak elő. A mintagazda mintafia fedezi föl őket a krumpliföldön. A mintagazda szerencsére dohányzik, s éppen előveszi a gyufáját, melynek címkéjére a népi állam a krumplibogár képét rendelte, hogy mindenki felismerje a körözött közellenséget.
A mintagazda nem késlekedik: „Uccu gyorsan, Dani fiát kapja a nyakába / Lóhalálban vágtat is már a Tanácsházára.” S a nép állama is azonnal cselekszik: „Öt perc múlva indulnak már a porozó gépek, / Nehéz percek várnak rátok, gonosz bogár népek.” Dani is csatasorba állítja pajtásait, összeadódik a gépek s a lelkes gyerekkezek ereje. S a munkásállam utolsó ellensége, a krumplibogár is megsemmisül. Aztán jön ’56.
Közelmúltunk emlékei
A Goethe Intézet, valamint Bulgária, Észtország, Lengyelország, Szlovákia és Csehország kulturális intézetei és az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézete közös filmfesztivált rendezett a hétvégén. A Screen Memories Fesztivál középpontjában az 1989-es kelet-európai rendszerváltás állt, arra kereste a választ, hogy hogyan járultak hozzá a mozgóképes médiumok az államszocialista múltról alkotott képünk kialakulásához. A vetítéseket mától kétnapos konferencia követi, amelyen a többi között Rainer Rother, a Deutsche Kinemathek művészeti igazgatója tart előadást.
Németország egyik legjelentősebb filmes kulturális intézményének vezetője egy 2009-ben indult webprojektet mutat be, mely az 1989/90-es rendszerváltás privát filmes és fotós dokumentumait archiválja. Az archívum folyamatosan bővül: ma már 7000 privát filmet és fotót, továbbá 100 emlékező szöveget tartalmaz.
