Talányos halálesetekkel van tele a magyar történelem
II. Lajos nem is fulladt a Cselébe. Két magyar orvos, Nemes István és Tolvaj Balázs egész tanulmányt írt erről, II. Lajos magyar király holttestének megtalálása – Az igazságügyi orvosszakértői vélemény újraértelmezése címen. Nem ez az egyetlen talányos haláleset a hazai történelemben.
Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy II. Lajos úgy távozott az élők sorából, ahogy azt a krónikák leírják,
az pedig szinte bizonyos, hogy nem az ő testét ásták ki 1526 októberében –üzenik a tavaly márciusi Orvosi Hetilapban a kutatók. Az egyéves hírt most felkapó Index.hu azt emelte ki, hogy a test nem oszlott, miközben legalább öt napig a mocsaras vízben ázott, s csak ezt követően temették el.
A két szombathelyi orvos szerint II. Lajos feltételezett holttestét korábbi orvosi leletek, foglenyomatok és a holttest minden jellemzőjére kiterjedő jelentés nélkül nem lehet egyértelműen beazonosítani. Nincs rá racionális magyarázat, hogy halála után hat héttel miért nem indult oszlásnak. A holttestet egy másik elemzés szerint biztosan nem a Csele-patakból, hanem egy ma már nem létező, mocsaras területről halászhatták ki.
Különös halálesetekben bővelkedik a magyar történelem. Vadkan állítólag két alkalommal is gyilkolt. Szent Imre herceget 1031. szeptemberben Igfán erdejében, a költő-hadvezér Zrínyit 1664. novemberben.
|
Zrínyi Miklós halálát vadászbalesettel magyarázták – egy sebesült vaddisznót jelöltek meg gyilkosaként. Heteken belül azt suttogták, hogy nem is a vadkan gyilkolt, hanem a Habsburgok által felbérelt merénylő. Bethlen Miklós emlékirata konkrétan Póka István vadászt említi. Zrínyi halálának nem volt szemtanúja, sebei között – állítólag – akadtak olyanok, amelyeket az orvosok szerint nem ejthetett vadkan
Wikipedia |
És hová lett Petőfi Sándor? Senki sem látta meghalni az 1849. július 31-i segesvári ütközetben – ez az egyetlen tény, amely miatt a mai napig él a vita arról, hogy vajon tényleg elesett-e ott és akkor a költőfejedelem, vagy sem. Az utóbbi változat hívei rendszerint oroszországi fogságról, sőt ott alapított családról tudnak. Bizonyíték ezekre nincs.
Mint ahogy Dugovics Titusz létezését sem támasztják alá hiteles források. A legendák szerint Hunyadi János oldalán részt vett a várnai csatában, majd 1456-ban a nándorfehérvári csatában lelte halálát. Mivel másképpen nem tudta megakadályozni a török zászló kitűzését, a török zászlótartó katonát magával rántotta a mélybe.
Csakhogy a nándorfehérvári hős személyét és nevét csak 1820 körül kötötte össze Dugovics Imre. A Vas vármegyei szolgabíró találta ki „ősapját”, a rokonságra utaló adománylevelet készíttetett magának.
Nagysimonyi községben a mai napig azt tartják, hogy Titusz az ő falujuk szülötte. A falubeliek kőkeresztet állítottak emlékére, s korábban az általános iskola is az ő nevét viselte.
Guszev kapitány
A legendagyártás a XX. században is folyt. Alekszej Guszev az 1848–as szabadságharcban a cárnál szolgált, de a magyarok mellé állt, ezért kivégezték. A kapitányról Nyíregyházán városrészt, Budapest V. kerületében utcát neveztek el. 1948-ban magyar delegáció utazott a Szovjetunióba, hogy tiszteletüket tegyék Guszev sírjánál. A sírt, illetve a levéltári iratokat azonban nem találták. Nem is találhatták, hiszen Guszev és hőstette Illés Béla írói szüleménye volt.
