Az automatizmusok megszüntetésével induló testület hat tagja saját pályatársaival ment szembe, amikor a kvázi nyugdíj-kiegészítésként igényelt támogatások korát lezárta. Dalt nem támogatásért, hanem belső késztetésből ír az ember – véli Dósa, aki nem titkolja,
különösnek tartja, hogy sok éve hallgató szerzőket szállt meg hirtelen az ihlet, miután kiderült, az egyetlen, utólagos számlás elszámolást nem igénylő kategória az alkotói támogatás,
ráadásul annak keretösszege nőtt a legnagyobb mértékben tavaszhoz képest (az akkori 13 millióról 100 millióra). Pályázókból eddig sem volt hiány: a cirka százmilliós keretre egymilliárd forintos támogatási igény érkezett másfél ezer jelentkezőtől tavasszal. A második kört a napokban a háromszorosára növelt, 368 millió forintos kerettel hirdették meg, jelentkezni október elejéig lehet.
A komolyzenei kollégiumról leválva az igazságtalan helyzet azonban továbbra sem szűnt meg: a jogdíjbevételek 90 százalékát termelő könnyűzenészek támogatására aránytalanul kevés jut (idén 619 millió forint a kollégium költségvetése). Az államnak más forrásból, más módon kellene a komolyzenét éltetnie – teszi hozzá Dósa –, hiszen
a könnyűzenészeknek legalább dupla ennyi pénzre lenne szükségük ahhoz, hogy a nemzetközi piacon is érdemben jelen tudjanak lenni.
A nagy zenekarok előzenekarának lenni nem mindig csak zenei kérdés, hanem anyagi is. (Az NKA Cseh Tamás Program Ideiglenes Kollégiuma erre írt ki most pályázatot.)
A támogatások megítélésénél nem vizsgálják az adott pályázó anyagi helyzetét, még akkor sem, ha sztárgázsiért dolgozik. Az alkotó tevékenységet segítő pályázatoknál főleg nem vizsgálódnak, a pénz odaítélésénél azonban számít a megbízhatóság, hogy a tervezett mű el is készüljön.
Aki kér, kaphat, de csak az kaphat, aki kér – erre a rapper saját műfajának képviselőit biztatja leginkább, egyelőre a legkevésbé sem hatékonyan. Pedig politikai döntést nem hoztak, és nem is szándékoznak külső befolyás alapján dönteni, miután
a pályázókat az állammal, a mindenkori kormánnyal szemben semmilyen lojalitásra nem kötelezi a támogatás
– jegyzi meg Dósa. Az egyetlen kötelezettség az utólagos számlás elszámolás, ami tanúsítja, hogy a felvett pénzt a kért célra, illetve annak megvalósítására költötték. Így például a technika meg a stúdióbérlet is szakmán belül marad, és ez lenne a cél. Éppen ezért nem kizáró ok, ha valamelyik pályázó már nagy sztár, hiszen lehet, hogy olyan fejlesztésre szeretne költeni, amire támogatás nélkül nem tudna.
Egy korábbi felmérés szerint egy könnyűzenei szerző bevételéből átlagosan 10 ezer forintot vett el az üres adathordozói díjak korábban nagy vihart vert jogdíjelvonása, ami ellen még Dósa is tiltakozott.
Manapság a zenéből élők bevételében átlagosan kevesebb mint 5 százalék az állami támogatás, és 30 százalék a szerzői és/vagy előadói jogdíj, miközben a lemezkiadók csődje után megszűnt az e cégektől érkező mecenatúra és reklám. Ezért fontos az állami támogatás, ami Magyarországon a popkultúra képviselői által megtermelt pénz egy részének hatékonyabb újraelosztása, nem máshonnan elvett pénz – hangoztatják a szakmában, sűrűn előcitálva a svéd példát, ahol az állam a könnyűzenének nem csak a műfajból származó bevételt osztja ki.
