galéria megtekintése

Radicsék pótkarácsonya

Az írás a Népszabadság
2015. 10. 31. számában
jelent meg.


Bárkay Tamás
Népszabadság

Egy legendás csoportozat és egy kultikus társasági színtér nevét, s hevét idézi ide e fotográfia, amely önmagában is zenetörténeti kuriózum, azzal a kiterjesztéssel meg pláne, hogy még soha, sehol nem publikálták: Ön, Nyájas Olvasó most és itt találkozhat a felvétellel először.

Két ünnep között, Sakk-Matt
Két ünnep között, Sakk-Matt
Zoltán János gy?jteménye
A képen látható társaság tagjai balról jobbra: Csuha Lajos, Radics Béla, Hőnigh Rezső és Miklóska Lajos. A szép emlékű Sakk-Matt együttes tagjait – valami oknál fogva az énekes Harmath Albert nélkül – 1968. december 28-án este kapta le bizonyos Divéki István, a karácsonyi atmoszférától áthatott angyalföldi Bosch Klubban, egy kollapszáló karácsonyfa, egy polimeralapú játékkutya és a népköztársaság címerének meghitt társaságában.

A zenekar legmeghatározóbb figurája, a magyar rocktörténet ikonikus alakja, Radics Béla 1963-ban, a Sankó Group nevezetű formációban debütált. Miután az oszlopos Sankó Lászlót egy év múlva berántotta a Néphadsereg, aminek végső folyományaként a zenekar feloszlott, Radics először az Atlantis és a Pannónia együttesben keresett új kihívásokat magának.

1968-ban azonban már nem talált, tehát megnövesztette a haját, vett egy méregdrága Levi’s öltönyt, valamint egy Gibson gitárt, és a fentebb hivatkozott személyek bevonásával rockzenekart gründolt.

 

Ez volt az első magyar rhythm and blues formáció, a Sakk-Matt, amely ’68 május elsején a Budai Ifjúsági Parkban nyolcezer néző, azaz bő két és félszeres telt ház előtt mutatkozott be a publikumnak, mindenekelőtt alaposan újragondolt Jimi Hendrix-, Cream- és Yardbirds-számokkal.

A fotót őrző gyűjtő, a rockzenei szakíró, Zoltán János a névválasztásról szólva elárulta:

úgy tudja, hogy a sakkmatt kifejezés ez esetben egyfajta átmenetet jelentett. Radics minden fontosabb közlendőjét ezzel a két szóval zárta le, apellátát nem tűrve, kötőjel nélkül.

Szintén Zoltán Jánostól tudjuk, hogy a Bosch Klub 1962-ben egy lendületes KISZ-titkár engedélyével jött létre a pesti külváros dolgozó ifjúságának számára, az Autóvillamossági Felszerelések Gyárának Balzac u. 5–7. sz. alatti helyiségcsoportjában. A nyitókoncertet a Fenyő Miklóssal erősített Syconor adta, itt kezdett mások mellett az első magyar soul együttes, az Atlas, és ehelyt játszott 1965-től szombatonként az Illés zenekar, amely fellépései alkalmával mindig az est legizomerősebb vendégeiből alakított magának fizetett testőrséget, tudniillik nem volt békés a lokál.

A helyi jelmondat így szólt: „egy pofon mindenkinek kijár”. Nem mellékes az sem, hogy részben a Boschban forgatták az Illést, Koncz Zsuzsát, a Metrót és az Omegát egyaránt felvonultató Ezek a fiatalok című mozit (1967).

A kultúrtér a 80-as évek végére eljelentéktelenedett, termeit ma egy gimnázium használja, a Sakk-Matt, amelyben Demjén Ferenc is eltöltött pár hónapot, 1969. december 30-án szűnt meg. Radics Béla, aki az ugyancsak legendás Tűzkerékkel folytatta, 1982-ben, végső soron alkoholtúladagolás következtében, tragikusan fiatalon elhunyt.

A Hétvége mellékletből ajánljuk

Veres Dóra: "Egy nő csak egy nő

Poór Csaba: Álmok a vízen 

Horvai Ferenc: Magyarok a Marson 

N. Kósa Judit: Tito a szamárkordén 

Rab László: Az öreg indián hazatér 

Szilasi László: Asszony a fronton 

Révész Sándor: A politikai ízlések és a pofonok

Csuha Lajosból szinkronszínész lett, Harmath Albertből operaénekes, Hőnigh Rezső időnként összejön a barátaival, akikkel „Örömzenei vállalkozás” címen Beatlest játszanak a maguk örömére. A Beatricéből is ismert Miklóska Lajos sokat olvasó, derűs nyugdíjas.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.