Psota Irén a XX. század második felének egyik legnagyobb színésznője volt, egy nagy nemzedék egyik utolsó képviselője. A Népszabadság olvasói számára természetesen illik a Bulla Elma, Dajka Margit, Gobbi Hilda, Kiss Manyi, Mezey Mária, Ruttkai Éva, Sulyok Mária, Szemes Mari, Tolnay Klári, Törőcsik Mari, Várady Hédi nevével fémjelzett sorba.
1959: a színésznő otthonában az ágyán állva pózol Tormai Andor / MTI
Mások mellett nemzedéke nagyjai közül olyan férfipartnerei voltak, mint Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Gábor Miklós, Görbe János, Latinovits Zoltán, Major Tamás, Márkus László, Mensáros László, Pécsi Sándor és Sinkovits Imre.
Több mint 125 színházi szerepe között túlnyomó többségben voltak a drámai alakítások. Nagy sikerei voltak a Bertolt Brecht-darabokban, a saját korosztálya miatta szerette és értette meg Brechtet: Kurázsi mama (Kata, a néma lány, később Kurázsi mama), Kaukázusi krétakör (Gruse). Ibsen Peer Gyntjében azóta is megismételhetetlent alakított Aase anyó szerepében, Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatásában (Claire Zachanassian), Örkény István Macskajátékában (Orbánné), és ő volt Yerma García Lorca drámájában. Játszott Shakespeare-t, Csehovot, Gorkijt, Schillert, Moliere-t, Goldonit.
A teljes színháztörténetet eljátszotta abban a korban, amikor az olcsó jegyárak és a brigádmozgalom miatt még tömegek jártak színházba, és még nagyobb tömegek kísérték figyelemmel a tévés színházi közvetítéseket.
Ungvári Tamás
Irén nagyon nagy ember volt. Nem kegyelmezett a hitványságnak. A pályának csak a kihívásai érdekelték. Becsengetett hozzá Aczél György, vagyis Aczél elvtárs. Az orrára csapta az ajtót. „Majd ha ismét színész lesz, Gyurikám, akkor jöjjön." Én csak egy rántottát kértem tőle. „Most, amikor Elektra vagyok?" – kérdezte. Éjjel-nappal Szent Johanna volt és Yerma, majd váltásként a „Két kicsi kecske, baktat a hegyre". Neki fordítottam az Irma, te édes című vígjátékot. Irén, te édes, nyugodj békében!
Filmjei közül a legemlékezetesebb a Mese a 12 találatról. Ezt Makk Károly rendezte, még 1956-ban forgatták, de csak 1957 februárjában került a mozikba, addigra különös akusztikája lett Psota állandósult és megvalósíthatatlan utazni vágyásának, a filmbéli szobája falára aggatott külföldi városképeknek. További sikerei: Ház a sziklák alatt (Makk Károly, 1958), Rangon alul (Bán Frigyes, 1960), Napfény a jégen (Bán Frigyes, 1961), Férjhez menni tilos (Zsurzs Éva, 1964), Egy erkölcsös éjszaka (Makk Károly, 1974). És benne volt mindenfajta játékban, szerepelt musicalben (Hello, Dolly!), kabaréban (állandó figurája volt Lujza Major Tamás Jenője mellett), énekelt (Énmellettem elaludni nem lehet, Tibi, te bitang), és ő volt Vilma hangja a Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki című rajzfilmben.
hirdetés
„Én nem értek egyet ezzel a születésnappal. Semmi közöm a koromhoz. Itt áll mellettem ez a nyolcvan év, és nem értem. Világéletemben letagadtam egy évet, de most már minek?"
– kérdezte Psota Irén nyolcvanadik születésnapján az újságíróktól. Aztán egyre többször került kórházba. Férjei közül Ungvári Tamás író-műfordító elmondhatja magáról, hogy ő élt legtovább a színésznővel – 12 éven keresztül. Fordítói munkái és drámái közül nem egyet a színésznő ihletett. Makk Károly filmrendező jóval korábban, még diákkorában szeretett bele Psota Irénbe.
Makkot egy politikailag vitatható – mára eltűnt – film miatt kizárták a főiskoláról. Akkori szerelmének, Psotának is benne kellett lennie a politikai üggyé turbózott kizárási eljárásról döntő bizottságban, így végül nem állhattak oltár elé, jóllehet kapcsolatuk még megmaradt. A fiatal rendező rendszeresen gondolt a rendkívül tehetséges Psotára a szereposztások alkalmával. „Egyszerűek a vágyaim. Jó darabok, jó könyvek, pezsgő színházi élet – közhelyekre szomjazom én. Görög tragédiák és habkönnyű operettek egyaránt kellenek nekem. Mint a közönségnek. És éppoly nehezen kapom meg a vágyaimat, mint ők" – a Színház.hu-n nyilatkozta 2012-ben. A 86. születésnapján nem tudta elhagyni a lakását, kollégái és tisztelői a Halló, Irén slágert énekelve szerenáddal köszöntötték az ablaka alatt. Megkapta a vágyott közhelyet.
Makk Károly
Elvesztettem tegnap mindazt, ami közöttünk az utolsó alkalomig, amikor beszéltem vele, létezett. Elvesztettem az általam szeretett embernek, nőnek a barátságát, mindazt, amit tudok és érzek róla. Nem vagyok alkalmas arra, hogy egy gyors és a sajtó működése miatt szükségszerű telefonos interjú során elmondjak róla mindent, amit lehetséges lenne.
Irén olyan tehetséges volt... Dolgoztam mindenféle díjas – Oscar és egyéb kitüntetéseket is beleértve – színésznőkkel, úgyhogy én igazán tudom, hogy mit veszítettünk el az ő tehetségével. És most mit lehet csinálni? Bele kell törődni, írni róla szépeket, igazakat, de igazán igazakat. Mert nem tudom, hogy a tényeknek ez a meglehetősen bizarr kezelése, amit mostanában olvasok, vajon kellően fogja-e értékelni őt. De azt gondolom, eljön az idő, amikor lesz néhány ember, aki valóban ismerte és szerette őt úgy, ahogy volt – és majd lesznek érdeklődők, akiket kíváncsivá tesz ennek a nagy-nagy színésznőnek az élete.
