galéria megtekintése

Pihent agyak

Az írás a Népszabadság
2014. 03. 13. számában
jelent meg.


Fáy Miklós
Népszabadság

Filmesként aztán végképp nem mindegy, hogy hová születik az ember. Mert ha én magyar forgatókönyvíró volnék, és azzal a krimiötlettel kopogtatnék az illetékeseknél, hogy Pistike az óvodában fellökte Jancsikát, és ezért Jancsi pszichopata lett, már itt megállítanának.

Nem hagynám magam lebeszélni, ezért folytatnám a sztorit, a pszichopata Jancsi évtizedekig altatta magában a bosszúvágyat, de aztán, amikor Pisti vasárnapi ebéd után kiment cigizni az erkélyre, lecsapott. Elrabolta Pistit, aki a szemtanúk szerint utoljára az erkélyen dohányzott, a rendőrség mégis öngyilkosságként zárta le az ügyet. Jancsi viszont bezárta Pistit egy budiba a kertjében, mindennap adott neki egy fazék babot, és a babba kevert egy egészen csekély higanyt.

Nem azért, hogy ezzel megmérgezze, ahhoz túl kicsi adagokat mért, hanem hogy majd hat év múlva, amikor hirtelen leállítja a higanyadagolást, az elvonási tünetek miatt Pisti nagyon fog szenvedni, és csúf halált is hal, és akkor majd Jancsi az arcába nevethet: így lökdössél másokat az oviudvaron.

 
Anthony LaPaglia
Nikolaj Lie Kaas

Jancsi terve már majdnem megvalósul, csak sajnos van egy gyönge pontja. A higanyadagolás megemelt higanyfogyasztással jár. Jancsi nem akarja, hogy szemet szúrjon a faluban, milyen sok higanyt vásárol újabban a vegyszerboltban, ezért egy mongóliai kapcsolat révén szerzi be a fémet.

Amikor egy rendőr – akit a lezáratlan ügyek osztályára küldenek, mert egyébként összeférhetetlen – kiböki, hogy Jancsiéknál minden második szombaton megjelenik egy usankás ember teveháton, elkezdi piszkálni az ügyet. Rájön, hogy Jancsi és a hat éve eltűnt Pisti valaha egy óvodába járt, kikérdezi a dadusokat, az egyik emlékszik, hogy volt valaha valami lökdösődés, és a többi már rutinmunka: pisztolyozás, késezés, vasdoronggal fejbe verés.

Magyar forgatókönyvíróként aligha kapnék három percet a történet végigmondására. Dán forgatókönyvíróként viszont azt mondják, hogy remek, váratlan, igazi detektívregény, és hiába, ezek a skandináv krimik mégis megmentik a műfajt. Jó dánnak lenni. Másra nem nagyon tudok gondolni, mert a Nyomtalanul című film majdnem akkora marhaság, mint a föntebb leírtak, és mégis játsszák a hazai mozik.

A valószínűtlen és nyakatekert alaptörténethez a legordasabb amerikai krimiközhelyeket adagolták, a kezelhetetlen nyomozó, aki oly elszántan üldözi a bűnt, hogy az már a kollégáknak is kellemetlen, a mellé tett, etnikailag hátrányos helyzetű alárendelt, akivel megtalálják egymásban az igaz barátot.

A főnökség, amely minden magyarázat nélkül akadályozni próbálja a nyomozást, és szokás szerint a jelvények leadására kényszeríti a forró nyomon lévő kopókat, az állandóan ugyanazt a ruhát viselő detektívek, a csöndes piálgatás, mert az olyan férfias, és a teljes győzelem, amely felehetően újabb, hasonlóan elmés történeteket jelent a folytatásban.

Ami a kivitelt illeti, az egyébként abszolút luxus: szép képek az esőben, ellenfényes behatolások a veszedelmes helyre, kimagaslóan megtervezett akusztikai környezet, gyönyörűen csomagolták be a semmit. Csak hát a nulla ilyen: akármit szorzunk meg vele, az eredmény nulla marad.

Nyomtalanul
Forgalmazza a Vertigo Média K .

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.