galéria megtekintése

Pelé kellene

0 komment


Fáy Miklós

A minden idők legnagyobb labdarúgójáról készült játékfilm ezen a héten kerül mozikba. Pelét egyedi játékstílusa és legyőzhetetlen szelleme tette példaképpé. Kollégánk szerint a forgatókönyvíró sajnos nem ért a futballhoz.

Vannak pillanatok, amelyekben megláthatja egy kamasz az egész jövőjét. Nekem ilyen pillanat volt, amikor általános iskolában fölkértek, hogy legyek a labdarúgás-történeti vetélkedő zsűrije.

A tanár úgy gondolta, hogy a büdös kölyök biztosan ért a focihoz, a büdös kölyök úgy gondolta, nem szabad csalódást okozni az osztályfőnöknek. Azért a kérdéseket megnézhetem? – sóhajtottam óvatosan, és láttam a stílusosan összeállított 13+1-et, amelynek kiötlője sajnos betegség miatt nem tudott eljönni az eseményre. Nem volt nagy a kockázat, bár fogalmam sem volt, hogy mondjuk mikor volt az évszázad mérkőzése, tudtam, hogy a versenyzők tudni fogják, más dolgom sincs, mint bólintani, igen, valóban, jár a pont.

Csak egyetlen kérdésben volt kódolva a bukás és lebukás: ki volt Pelé, és mi a teljes neve. Nem az a probléma, hogy miért beszélnek múlt időben a labdarúgóról, amikor még ma is jelen időben vagyunk vele, de ez a mi a teljes neve nyilvánvalóan nemcsak nekem megoldhatatlan kérdés, de a többieknek is. Volt ugyan két unokatestvérem Brazíliában, így portugál keresztnevekkel el voltam látva, de a verseny alatt egész végig azon kellett agyalnom, hogy egy hihető vezetéknevet ki tudjak ötölni. Mondjuk így: nem sikerült tökéletesen. De az éremnek van másik oldala is, mert a szégyen hatására mégis megtanultam Pelé teljes nevét, most is fújom: Edson Arantes do Nascimento. Hogy ebből miként lett Pelé, ahhoz kellett várni negyven évet, hogy a moziban meséljék el: ő maga azt hitte a Bilé nevű kapusra, hogy Pelé a neve, és aztán a tévedés ragadt rá, előbb csúfnévként, aztán művésznévként.

 
Pelé dekázott, nekifutott, átemelt, rúgott, győzött. Példakép lett
IMDB

Akinek ennyi kevés ahhoz, hogy moziba menjen, az sajnos bajban van, sokkal többet nem mond a film. Csak amit várunk, a társadalmi mobilitás lehetőségét az ügyes lábú és szorgalmas gyerekeknek, meg egy országot, ahol még nagyobb nyomor a foci, mint nálunk, és teljes komolysággal mondanak olyasmit, hogy „1950-es szégyen" (mert elbukták a döntőt Uruguay ellen) és „1954-es gyalázat".

A gyalázat, mint tudjuk, a magyaroktól jön, a brazilok szerint fantáziátlan, bár célratörő labdarúgást játszó aranycsapat legyőzte a válogatottat. Nyilván nem lehet erre azt mondani, hogy soha nagyobb bajotok ne legyen. Főleg innét nem lehet mondani, ahol még ma is Puskás Ferenc fényképét láttam valami reklámújságon.

Hiába hisszük, hogy egy nagyméretű országnak nem kell a létezését és fontosságát gólokkal bizonyítania, a helyzet nem ennyire egyszerű. Maradnak hát a sportfilmekre jellemző nagy pillanatok, amikor a kamasz gyerek meglátja maga előtt a jövendőjét, eszébe jut a mangó, amivel dekázott, aztán nekifut, átemel, elpöcköl, rúg, győz. Az élet egyik lehetséges értelme. Közben azért akad egy érdekes pillanat, amikor a svédországi világbajnokságon a közvetítés vezetője egy szabálytalanság után azon kesereg, miért nem adtak sárga lapot. Én tudom a választ: azért, mert a sárga lapot csak 12 évvel később vezették be. Ez is egy tanulság: van, aki még nálam is kevésbé ért a focihoz. Hogy miért éppen ő írta a Pelé-film forgatókönyvét, azt persze nem tudom megmondani.

Pelé
Forgalmazza az A Company Hungary

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.