A második világháború kirobbanásakor született Volker Schlöndorff igazi, régi vágású rendező. Igazából Günter Grass regényének megfilmesítése óta (A bádogdob, Arany Pálma Cannes-ban) csak egy-két nagyobb dobása volt. Michel Tournier regényének adaptálása (A rémkirály) és A lövés utáni csend. Ebből is látható, hogy Schlöndorff mennyire szereti a kiváló irodalmi nyersanyagot (Nobel- és Goncourt-díj alá nem is megy), most viszont egy kiváló színművet, Cyril Gely négy éve írt darabját választotta, amelyet mindmáig nagy sikerrel játszanak Párizsban. Gely a forgatókönyv írásába is beszállt, s innen már csak az volt érdekes, hogy mennyire sikerül filmre adaptálni az amúgy meglehetősen statikus, leginkább kétszereplős kamaradrámát.
 |
| Niels Arestrup és André Dussollier |
Mert persze felbukkannak mások is, de a film leginkább Von Choltitz tábornok (Niels Arestrup) és a svéd diplomata, Raoul Nordling (André Dussollier) köré, illetve egy harmadik főszereplő, Párizs köré épül. ’44 augusztus 24. az az éjszaka, amikor eldől, megmarad-e a francia főváros az utókornak, vagy beláthatatlan károkat okozva földig rombolják, hogy a romokat ellepje a Szajna. Hitler parancsa egyértelmű, s már csak a gombot kell megnyomni, hogy az aláaknázott városból ne maradjon semmi. A parancs kiadása Choltitz tábornokra vár.
