Parasztvezér a darabontlaktanyánál

A két ház tehát ott kapott helyet, ahol a szerpentin, azaz a Palota út belefut az Attila útba. Mindkettő háromemeletes volt – a két főemelet fölött egy alacsonyabb szint helyezkedett el –, impozáns, tornyos-kupolás tetőkiképzéssel, hangsúlyos homlokzatdíszekkel, kőbábos korlátokkal. A két épület egymás tükörképe volt, arról azonban szó sem lehetett, hogy falaik között keveredjenek a tisztek és a közkatonák. Az északi házban a várpalota őrzését, a Vár biztonsági díszszolgálatát, a nádori reprezentációt ellátó darabont testőrség tisztikara kapott otthont, a déliben a legénység kaszárnyáját alakították ki.

1920 után mindössze annyi változott, hogy a Magyar Királyi Testőrség – azaz Horthy kormányzói testőrsége – lakott ugyanitt. A két épület erősen megsérült a háborús ostromban, a jelek szerint azonban túl jók voltak ahhoz, hogy lebontsák őket: ehelyett teljes átalakításukról döntött a hatóság. 1948–49 folyamán a főfalakig visszabontották a két házat, és a korábbi eklektikus épületeket puritán modern stílben építették át. Az északi Demján Péter és társai, a déli Fekete Ede és munkatársai keze nyomát őrzi, de kívülről nézve pont olyan egyformák, mint korábban voltak.

Az emeletek immár egyenlő magasságúak, a tető helyére egy visszahúzott tetőszint került, nyomuk sincs a hajdani díszeknek, a kaszárnyaterekben pedig skandináv hatású, praktikus lakások vannak. Megváltozott persze a Palota tér is, amelyet a szerpentin aljában a királyi lak fényének emelésére kialakítottak. A harmincas években készült fotókon látni, hogy nagy vízmedence volt itt, mögötte pedig egy első világháborús emlék, a Lovas tüzérek 1937-ben felavatott hősi emlékműve Ligeti Miklóstól.

Fő eleme egy életnagyságú szoborcsoport volt, amely három pár, tábori ágyút vontató lovat formált meg páronként egy-egy tüzérrel. A mögöttük lévő kőfalon annak a 29 városnak a címere kapott helyet, ahol tüzérhelyőrségek működtek. Az ostromban a szoborcsoport is megrongálódott, de tizenöt éven át hozzá sem nyúlt senki: ott állt romokban a szétlőtt palota alatt. Végül 1960-ban bontották el, és az immár Dózsa Györgyről elnevezett téren felállították helyette Kiss István Dózsa-emlékművét.

A tisztek otthona eredeti állapotában Forrás: magángyűjtemény

Ez sem volt épp egyszerű sorsú alkotás: Kiss még főiskolásként, 1953-ban nyerte meg a rá kiírt pályázatot, 156 induló közül, a második körben. Igaz, akkor még az volt a feladat, hogy a frissen dózsásított Liget-széli Aréna útra komponáljanak parasztvezért a művészek. Kiss mindent megtett a siker érdekében, még a kőfaragóknak is segített, ’56 azonban elsodorta a szobor felállítását. Dózsa végül a messzi Budán, a királyt csak nyomokban látott királyi palota alatt talált végső otthonra.