Paplamenti választások: Viktor a második helyen

A demokrácia, az nagyon fontos nekünk, úgyhogy behódoltunk. A bejáratnál meg is kaptuk a szavazólapot, az ABBÁ-n kívül hét karikába húzhattuk volna be a két egymást metsző vonalat. Az ABC mellé például, mely a szavazólap tanúsága szerint „a legliberálisabb vércsoport, minden más vércsoportot képes megtűrni maga mellett", de hát ezt túlzásnak éreztük.

Rokonszenves volt még a +–0-ás pártlista, főleg az egzakt természettudományos definíció illetve választási ígéret miatt, hogy ugyanis „mínusz bé pluszmínusz gyökalatt bénégyzet mínusz négyácé per kétá", de ezt végül mégis túl merevnek, túl KDNP-snek éreztük – úgyhogy, jobb híján, befogott orral végül az ABBÁ-ra szavaztunk. Nem utolsósorban azért, mert az volt alá írva, hogy „You Are A Dancing Queen". Szeretjük az egyszerű üzeneteket.

Egy kanapén feküdt valaki, amúgy nyolcan ültek egy asztalsor mögött, előtte szavazóurna

A Paplamentben jártunk kedd este. A Kontra klubból adott élő adást a Tilosnak a Rőt Rádió (úgyis mint: piros, ha értik), úgyhogy viszonylag csöndben kellett maradni. Nem mintha lett volna mit mondanunk, az előadás előzetes leírása ugyanis minimum zavarba ejtőnek tűnt. „Új munkanap a választások után". A győztes Pap Család bevonul a Paplamentbe és megalakítja nomád kormányát.

A klán tiszteletbeli vezetője, Pap Rika bemutatja az új minisztereket, köztük Polly Poloskát, aki a súlyos népegészségügyi problémák megoldási lehetőségeit és egy új mobilwc-hálózat tervét vitatja meg stúdióvendégeivel. A Pap Család, mely a Nyolcadik Tengeren már jelentős ismertségre tett szert különleges társadalmi berendezkedésével és paprikaporon alapuló cserekereskedelmével, most elhagyja szűkebb pátriáját és transzlokális pozíciókat foglal el." Ugye, világos?

Nekünk sem volt az, de érdekesnek tűnt a meghívó. A pinceklubban kisebb, úgy két és fél tucatnyi tömeg várta, hogy elkezdődjön a Paplament első ülése, bármit jelentsen is ez. Egy kanapén feküdt valaki, amúgy nyolcan ültek egy asztalsor mögött, előtte szavazóurna. Az asztalokon műanyag zacskókban emberi plazmaimitáció, néhány kellék, esernyő, mikrofon, ilyesmi - a rádióhallgatók ilyen remek látványból maradtak ki. „Ne félj, a Paplament segít", így az elnök, és kezdetét veszi ez az egyórás őrület.

A szereplők poloskákat játszanak. A háttérvetítéssel korreláló, montázs-szerű szöveg aztán a „poloska" összes lehetséges jelentésárnyalatával eljátszik. Időnként hangbejátszások szakítják meg az előadást, melyeket alkalmasint vasárnap, az országgyűlési választások napján rögzítettek a Pneuma Szöv. budapesti nyitott hálózat és a német Mobile Albania kollektíva munkatársai. Azt tudakolták a szavazópolgároktól, hogyan érezték magukat voksolás előtt, után és közben, a szavazófülkének abban a bizonyos magányában.

Volt, aki jól, akadt, aki felháborodva, és olyan is, aki szimplán csak szarul. A politikai vázra felhúzott projekt persze rengeteg áthallással operált, ezek az allúziók azonban nem mentek el aljasba, ízléstelenbe, főleg, hogy az élő szereplők minduntalan visszahúzták a néző-hallgatót a valóságba: a poloskákhoz.

Egy Mátyás téri háztól egészen a polgármesteri hivatalig megrajzolták a poloskaösvényt, krétával, az aszfaltra.

Gyorsan megnézzük még egyszer a meghívót, és egy kicsit világosabb lesz minden: a Paplament - Exit Polloska elnevezésű projekt a 20 forintos operett című német-magyar együttműködés része. Az aktivisták két éve kutatják és alakítják a köztereket Budapesten és Lipcsében – tudtuk meg. Most a nyolcadik kerületi lakhatási viszonyokról van szó, szűkebben: az önkormányzati bérlakásokról, melyek jó részében egész egyszerűen elviselhetetlen gondokat okoznak a poloskák.

Rengeteg van belőlük, teljesen kiirtani őket majdnem lehetetlen. A prózai, kvázi ismeretterjesztő részek után hirtelen azt illusztrálják az előadás szereplői, hogyan táncolnak és szaporodnak a poloskák, aztán poloskadalt adnak elő, megejtően suta módon. Budaházy Gusztáv az önkormányzattal poloskaügyben folytatott harcaiba enged betekintést, Rejtő Gábor pedig ugyancsak egy dalt énekel - paplamenti szavazással megengedjük neki, hogy kivételesen ne a poloskákról, hanem a legyekről szóljon öt percig az ülés. A szereplők néha nagyokat szürcsölnek a „vérrel" teli zacskókból.

Az is kiderül, hogy a Fapad nevű, hajléktalan embereket befogadó menedékhely nem csak rászorulókat tudhat a falai között, de úgy hatmillió poloskát is, ezek pokollá teszik az amúgy sem könnyű sorsúak mindennapjait. Vagyis leginkább persze éjszakáit, hiszen a poloska akkor van elemében. Vérszívó kedvében.

Fotók, kollázsanimációk és videófelvételek váltják egymást a háttérben, arról például, hogyan hívták fel az önkormányzat figyelmét a Magdolna negyed áldatlan poloskahelyzetére: egy Mátyás téri háztól egészen a polgármesteri hivatalig megrajzolták a poloskaösvényt, krétával, az aszfaltra, hogy láthatóvá tegyék az amúgy a hivatalosságok számára nyilvánvalóan láthatatlan poloskákat - hiszen, mint az imént írtuk, ez a rovar többnyire éjjel támad. Akkor meg viszonylag ritkán van ügyfélfogadás.

Szépen csillog az az ezüst is, nem igaz, Viktor? Na, nem kell úgy elszontyolodni, fogsz te még győzni is. Meg veszíteni is.

Jó hírt is megtudtunk: az önkormányzat magáévá tette a problémát és meg is oldotta hamarost. Egy slaggal szépen eltakarította a városrész összes aszfaltpoloskáját, meg lehet nyugodni. Mindenesetre: a bízvást nyugtalanítónak nevezhető egy óra alatt nem mindig tudtuk, mi történik éppen, még az is lehet, hogy teljes hülyeség, amit eddig írtunk. De szavunkra: jól szórakoztunk.

A végén aztán kiderült, melyik párt, azaz hogy a melyik „vércsoportot" preferáló poloska nyerte a választásokat. Az igazsághoz tartozik, hogy a Paplament elnöke csak úgynevezett csúszópénz ellenében volt hajlandó a tömegnek elárulni a végeredményt. Meg az is hozzátartozik, hogy konkrétan egyedül mi nyúltunk a zsebünkbe, hogy korrumpáljuk az elitet. Meg is lett az eredménye: a választásokat a +0 nyerte. „Ha rám szavazol, a halhatatlanságra adod a voksod, mert én mindenkinek adhatok és vérbő is vagyok" - olvastuk még az elején a kampányígéretet a szavazólapon.

A második helyen hármas holtverseny alakult ki, úgyhogy nem veszett el az ABBÁ-ra adott szavazatunk. Mondtuk is magunk elé halkan, de a színtér közepén álldogáló listavazetőnek címezve, hogy szépen csillog az az ezüst is, nem igaz, Viktor? Na, nem kell úgy elszontyolodni, fogsz te még győzni is. Meg veszíteni is. Addig meg jó vérszívást!