A Csepp a Tengerben Állami Gondozott Fogyatékos Gyermekekért Alapítvány 1997 óta elsődleges feladatának tartja, hogy támogassa a Pest megyei Pilisen működő gyermekotthon lakóit. Az alapítványnál feladatot vállaló első önkéntesek egyike egy Panka nevű lány volt, és mivel az évek során őt és társait megszokták, megszerették a gyerekek, lassan minden kitartó, elhivatott segítő „pankássá” vált.
A szervezet így határozza meg feladatait a honlapján: „Cél a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek személyiségének és képességeinek fejlesztése, egészségtudatosságra nevelése, értékközvetítés, hagyományőrzés; hosszú távon pedig minta nyújtása a szabadidő adaptív eltöltésére és a konstruktív életvezetés kialakítására. Mi, pankások minden olyan tevékenységbe szeretnénk bevonni a gyerekeket, amelyek a családban felnövő társaiknak megadattak, a gyermekotthonban viszont nincs már kapacitás ezek biztosítására.” Ezeknek a céloknak az elérésében segít az NCTA pályázatán támogatott projekt, ami valójában nem más mint egy nyári hétvégi napközis tábor.
– Abból indultunk ki, hogy az állami gondozott gyerekek számára a nyár bizonyos szempontból nehezebb, mint az év többi hónapja. Az iskolának vége, és míg a családban élő társaik többsége szüleivel, nagyszüleivel boldogan vakációzik, addig ők a négy fal között ülnek az otthonban – mondja Restár Zsófi a. – Az a célunk,hogy számukra is vidámmá, tartalmassá tegyük a nyarat.
A napköziben a gyerekeknek minden szombaton és vasárnap egész napos programot biztosítanak. Az evangélikus egyház – amely sok segítséget ad az alapítványnak –, lehetővé tette, hogy a pilisi templomuk kertjében rendezzék a napközit. Délelőttönként általában sportprogramot tartanak: van, hogy „csak” pingpongbajnokságot rendeznek, máskor aerobikedző segítségével tornázhatnak, vagy épp kiképzett kutyákkal frizbizhetnek a gyerekek. Uzsonnaidőben sokszor magukra főznek, ami különösen kedvelt programnak számít: az otthonban ugyanis menzán esznek, így többségüknek se ideje, se lehetősége arra, hogy, miként a családokban élő gyerekek, a felnőttek mellett „kuktáskodva” tanuljanak főzni. Délutánonként táncolnak, kézművesfoglalkozásokat tartanak, drámapedagógus vezetésével közös játékokat szerveznek, filmet, mesét néznek a templomkert sarkában lévő, kicsinosított „sufnimoziban”, olykor pedig – miként a projektvezető fogalmaz –, megpróbálnak kis tanulást is becsempészni a programba. Van angol- és hittanóra, szexuális felvilágosítás meg drogprevenciós előadás is.
A program meghatározó, de nem egyetlen eleme a napközis tábor. Az elnyert összeg egy részéből még tavasszal olyan kurzusokat szerveztek, ahol leendő önkéntes segítőiket – általában gyógypedagógusnak, pedagógusnak készülő egyetemistákat – szakemberek képezték. Nyáron már ők is bekapcsolódtak a programba.
– Egy-egy hétvégén általában 30-35gyereket fogadunk a napköziben. S mivel egyre több önkéntes áll be közénk, ma már majd minden gyerekre jut egy felnőtt a napköziben. Ez pedig azért különösen fontos, mert ezek a gyerekek sokkal több fi gyelemre, szeretetre, gondoskodásra vágynak mint szerencsésebb sorsú társaik. Az idén eddig már az otthon lakóinak jó kétharmada, 50-60 gyerek megfordult egyszer vagy többször a napköziben. Egyre inkább úgy tűnik: aki egyszer eljön hozzánk, az a következő hétvégén is ott lesz a templomkertben.
