galéria megtekintése

Összevissza forog

Az írás a Népszabadság
2015. 04. 14. számában
jelent meg.


Trencsényi Zoltán
Népszabadság

Alighanem nagyon jót tett a hazai kultúrának Gulyás Gábor, a Műcsarnok korábbi vezetője azzal, hogy két évvel ezelőtt egy hatalmas, tizenkét termet megtöltő tárlatot rendezett Bukta Imre műveiből. A kiállítás erősen ráirányította a közfigyelmet Buktára, és mert ő a kortárs hazai képzőművészet egyik legmarkánsabb alakja, ezt a fokozott érdeklődést meg is érdemelte.

Akkoriban sokszor előkerült, hogy egy Mezőszemere nevű faluban született, és hosszabb szentendrei kitérőt követően, 1999 óta megint ott él és alkot. Azt mondta egyszer: immár véglegesen megérezte, hogy az alkotáshoz szükséges spirituális erőtér számára szülőfalujában található, ahol magánemberként is jól érzi magát. Eljött a csendes műtermi festegetés időszaka, végre kiléphetett a „fura művész” kategóriájából, és valódi festményekbe fogalmazhatta azt, amit a vidéki életről, a másik Magyarországról gondol.

Bukta Imre: Hegyek nélkül – Kollár Lajos hegymászó muskátli felett mereng
Bukta Imre: Hegyek nélkül – Kollár Lajos hegymászó muskátli felett mereng

 

Bukta Imre kétévnyi viszonylagos csönd és töltekezés után önálló kiállítással és új anyaggal most lépett ismét közönség elé. Ezúttal a Godot Galériában látható a Kibillent táj című tárlata. A közelmúltban készült képek témája – ahogy azt Buktától megszokhattuk – megint csak a vidék, a vidéki élet néhány melankolikus/szomorú szelete. Amelyeket – ugyancsak szokása szerint – nem tragédiaként idéz meg, inkább együtt érző tárgyilagossággal, szelíd iróniával mutat be.

A kavargó színekkel megfestett, mégis szívszorító tájakban, kertekben, házbelsőkben különös állatok, tárgyak, figurák tűnnek fel. Mezítelen, csipkeszedő asszony, távkapcsolóval babráló, szomorú tévénéző bácsi (mellette vészjósló konyhakéssel), vagy Kollár Lajos, számos hegymászó-expedíció vezetője, aki hegyek helyett egy cserép muskátli felett mereng. Látunk aztán kifakult mező fölött, rózsaszínű felhőkben lebegő teheneket, hokedlin, méretes befőttesüvegben punnyadó kovászos uborkát, fakó, lepattant táj közepén szelektív hulladékgyűjtőket, és látjuk még a lepusztult vidéki élet számos pici pillanatát.

Jerger Krisztina művészettörténész a kiállítás megnyitóján azt mondta: „Ha Imre nem festő lenne, akkor szociológusnak kellett volna mennie, mert ő nem kívülről vagy felülről nézi a környezetét nagy-nagy szeretettel, hanem bentről is kukucskál kifele. És pontosan ez a fentről, lentről, belülről nézés adja azt a feszültséget, amit a képein látunk.”

A kiállítás címe Kibillent táj, erről a művész már többször elmondta, egy mezőszemerei idős asszony panaszkodott nemrég az időjárás kapcsán arról, hogy megbolondult a világ, már a Föld is összevissza forog. Bukta szerint találó megjegyzés. Kibillent a világ, kibillent a táj. A Föld fog sarkából kidőlni, énekeltük egykor. És igen: kidőlt.

Bukta Imre: Kibillent táj
Godot Galéria
Nyitva: május 9-ig

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.